Egyiket sem!

Fogjunk egy képzeletbeli szikét, és nézzünk a politika mélyére!

(Szélső)jobb, (szélső)bal, liberális, konzervatív... tényleg ez a lényeg? Hol vannak ezekben a kategóriákban azok a dolgok, amelyek az embereknek valóban fontosak lennének? Mire szavazunk, az ő hatalmuk fenntartására, vagy saját jólétünkre? Hogyan láthatjuk a maga teljes valójában, hogy mi történik körülöttünk, és hogyan tudunk tenni saját magunkért?

Olvasnivaló


Mozgalmár

BLOGOK
Against all modernity
Egy elefánt feljegyzései
Földhöz ragadva
Homo politicus
Judapest
Kapitalizmus
Királyrák
Kis magán szélsőjobb
Konzervatórium
Neokon
Negatív
Pilu blogja
Részvételi Demokrácia
Szélsőközép
tdpd
Terrormédia
Törzskocsma
Vihar a biliben

CIKK
Kibulizott ország

KÖNYVEK
Filó
A Zen és a motorkerékpár-ápolás művészete
Lila
Scientia Sacra
Klasszikus
1984
A fejedelem
Depresszió garantált
Uzsoracivilizáció
Drábik János írásai
Tőkés társaságok világuralma
Magyarország és a globalizáció

kommentek

  • : bloghaláááááál (2011.02.15. 16:29) Kispályás letámadás
  • tesz-vesz: @hattyú: amit ír Perkins azt már hosszú évek óta szajkózzák sokan és sokféle formában (nála sokkal hitelesebb emb... (2010.11.11. 11:06) Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai
  • phaidros: És tegyük hozzá akkor, hogy legalább ő öli meg... Végül persze nem lettem vega. A kolbásznál mindig elvérzek. B... (2009.01.26. 23:40) Őszinte ál(lat)barátsággal
  • hatláb: Egyik ismerősöm úgy "lépett túl a lelkiismeretén", hogy amikor egy állatot megöl, annak minden porcikáját felhasz... (2009.01.26. 23:33) Őszinte ál(lat)barátsággal
  • hatláb: akkor nem lesz több post? Pedig pont most "találtam rá" a blogra :) Na, majd ovasom a régebbi bejegyzéseket (2009.01.26. 23:18) Kispályás letámadás
  • hairybottler: Ez a velvet hihetetlen egy társasággá züllöt az OnLány-ból... és a legdurvább az, h még le is írják. A múltkor va... (2009.01.07. 19:38) A Mészáros Dóri kontra Lelenc ügy
  • bng: Ajánlom figyelmedbe a pártokról írt kör(kór)képemet: emberitisztesseg.blog.hu/2008/12/27/kor_kor_kep_a_magyar_par... (2008.12.28. 01:12) Kispályás letámadás
  • Utolsó 20

Címkék

1984 (1) 1988 (1) a (1) abszurdisztán (1) adósságspirál (2) adóteher (1) adózás (2) agymenés (2) albert (1) alkotmányos (1) állam (6) államadóság (2) államadósság (1) államtitok (1) állatbarátság (1) állatkertje (1) állatvédelem (2) álom (1) álszent (1) andy (1) antiszemita (1) antiszemitizmus (2) apeh (1) aranyközépkor (1) a polgari egyeduralomrol (1) a rossz tulajdonos (1) baloldal (2) banánköztársaság (1) bankárok (1) batthyány (1) bayer (1) bazmeg (1) beee (1) befolyás (1) befolyásolás (3) beszaráciusz (1) biodízel (1) bíróság (1) blaskó (1) brainstorming (1) büfé (1) bulvárújságírás (1) bürökrácia (1) bűvész (1) cenzúra (3) cigánybűnözés (1) cigányság (1) cincinátus (1) cinizmus (1) civil (3) civilek (1) closed (1) csakúgy (1) családi (1) csalóóó (1) defláció (1) demagógia (1) demokrácia (1) didiktátor (1) diktatúra (1) döglött (1) domestos (1) döntéselőkészítés (1) döntéshozás (1) egészségügy (3) égett (1) ego (1) egotrip (1) egyedek (1) eladósodás (1) elhatárolódás (1) elit (1) elitváltás (1) elnökválasztás (1) előítéletek (4) emberi (1) én (1) energia (3) ensz (1) érdekes (1) ernest (1) error (1) eszkimóbűnözés (1) eszme (1) etetés (15) európai únió (1) eu tagságunk költségei (1) evolúció (1) faji (1) fasizmus (2) fed (1) fejlődés (1) feketegazdaság (1) felesleges (1) felettes (1) fóbia (1) fogalomtisztázás (1) forgács (1) fuggerek (2) gazdaság (1) gazdasági bérgyilkos (1) gazdasági közösség (2) gerenda (1) gladwell (1) globalizáció (1) gondolat (1) gondolatok (1) gondolkozz (5) gúny (1) gyalulnak (1) gyilkos (1) gyűlöletbeszéd (1) gyűlölködés (2) hagyó (2) hatalom (1) határtalan (1) hazai (1) hazugság (1) hellókarácsony (1) help (1) hidrogén (1) hirdogéncella (1) hiszti (1) hit (1) hitel (2) hogyan (1) holokauszt (1) homár (1) homo (1) homofób (1) hülyemarketing (1) hűség (1) ideális (1) ideológia (1) idézet (1) idiotizmus (1) idiotos (1) igazságszolgáltatás (1) ilyen (1) indítékok (6) infláció (2) intelligencia (1) intermezzo (7) isten (1) izrael (1) jegybank (1) jegybankok (1) jegybank elnök (1) jelzálogpiac (1) jobboldal (4) jog (2) jogok (1) john perkins (1) jönazorbán (1) jótetthelyébejótadj (1) kabaré (1) kádárkor (1) kamatos kamat (1) kártérítés (1) képriport (1) kérdés (1) kétszínűség (1) kiáltvány (1) kibulizott (2) kiskutya (1) kivonulás (1) klambó (1) kókadt (1) koló (1) kommandó (1) kommunikáció (1) kondicionálás (1) konspirációelmélet (2) konszenzus (1) kontroll (1) konvergencia (1) konzervatórium (1) környezetkímélő (1) korrektség (1) kossuth (1) kossuth díj (1) közpénrendszer (1) közpénz (1) kurázsi (1) kutyái (1) kutyák (1) kutyavilág (2) láriferi (1) lelenc (1) liberálisok (2) libertáriánizmus (1) libertáriánus (1) lol (1) lúzer (1) machiavelli (1) magyarok (1) malcolm (1) mancs (1) margó (1) matrjoska (1) máv (1) mazsihisz (1) média (2) megmozdulás (1) mészárszék (1) minority (1) mint (1) monetáris szuverenitás (1) monopólium (1) morál (1) mozgalmár (1) náciveszély (1) nagykutya (1) négy (1) nemfogfájni (1) neoklasszikus közgazdaságtan (1) neokon (1) neopopulizmus (1) népmese (1) népszavazás (1) new (1) nickname (1) nincs (1) nocomment (2) nope (1) noplazacats (1) nyilai (1) odahatunk (1) okoskodás (1) olaj (1) olimipai (1) olimpia (1) öntudat (1) orkok (1) ország (3) országos civil fórum (1) oszlatás (1) ösztön (1) ösztönösen (1) párbeszéd (1) paródia (1) paul (1) pause (1) pavlov (1) pc (2) pénz (4) pénzcsinálók (2) pénzelvonás (1) pénzkibocsátás (3) pénznyelő (1) pénzrendszer (3) pénzügyi egyensúly (2) pénzügyi válság (1) petárda (1) piacosítás (1) pimpernel (1) polgár (2) polgárok (2) politika (8) politikai (2) politikusok (5) politológusok (1) posztajánló (2) potter (1) praxeológia (1) pszichológia (5) puma (2) rasszizmus (1) reader (1) reboot (1) reichstag (1) reinkarnáció (1) rendőrség (2) rendteremtés (1) report (1) részvételi (1) rétegek (1) ron (1) ronald (1) ruhatár (1) s100fs (1) ságvári (1) sajttáj (1) savazás (1) scientológia (1) sötét (1) sunyi (1) szabadságjogok (2) szálka (1) szavazók (2) szdsz (1) szegregáció (1) szennyvízcsatorna (1) szép (1) szervezet (1) szifon (1) színjáték (1) szólásszabadság (2) szórás (1) sztrájk (2) találós (1) targoncakezelő (1) társadalmi (1) technika (1) tékozló (1) terror (1) terrormédia (1) time (1) tisztelet (1) történelem (3) törvény (1) törvénytelen (1) tovább (1) tőzsde (1) translation (1) trash (1) trükk (1) tudomány (1) túlszabályozás (1) tüntetés (1) ugyanugyan (1) ügyintézők (1) union (1) uralkodó (1) usa (1) vadak (1) vadászat (1) választási (1) választók (3) vega (1) vers (1) vezetés (3) világbank (1) vipera (1) viselkedés (1) visszatekintés (1) vízbontás (1) vörös (1) vöröscsillag (1) wass (1) white (1) xmass (1) zöldenergia (2) zsanett ügy (1) zsidók (1) Címkefelhő

Közpénzrendszer és az arany középkor

2007.08.13. 22:45 | Gesell | 7 komment

Címkék: történelem pénzkibocsátás pénzrendszer aranyközépkor közpénrendszer pénzcsinálók fuggerek

A Szabad Európa Rádió nyugalmazott főszerkeszőjének, Drábik Jánosnak VILÁGDEMOKRATÚRA c.-könyvében olvasmányos és elgondolkodtató módon vázolja fel a közpénzrendszer megszűnésének kezdetét a középkorból. A cikk kapcsolódik az egyik frissen írt cikkemhez.

A két cikk között a kapcsolat a Fuggerek kapcsán értendő. Érdemes mindkét cikket elolvasni és összevetni.


Sokat hallottunk a sötét középkorról, de létezett arany középkor is. így például 1150-től 1450-ig ilyen arany középkor volt Közép-Európában. Ez a korszak csodálatos kulturális örökséget hagyott ránk. Ez a kamatmentes pénznek köszönhető. 1150-ben a magdeburgi érsek elkezdett olyan ér­méket nyomatni, amelyeket évente kétszer be kellett szolgáltatni kicserélés végett. Ennek az volt a célja, hogy az adót a legegyszerűbben és a legpontosabban beszedjék. Ily módon tizenkettő régi pfenigért kilenc újat lehe­tett kapni, a három pfenig különbség volt az adó. Akkoriban a tőkejövedelem után kellett adót fizetni, miközben az érték-előállító munka adómen­tes volt. Azért, hogy az érméket gyorsan és tetemes költség nélkül ismét beolvasszák és kibocsáthassák, csak az egyik oldalára nyomtak mintát, és innen kapta a nevét, hogy „Brakteat", azaz vékony bádog. Ez az adózási s pénzkibocsátási módszer hamarosan egész Németországban elterjedt.

Ennek az lett a következménye, hogy a pénzfelhalmozás nem volt kifize­tődő, és elveszítette értelmét. Azért, hogy a polgárok elkerüljék a pénz ki­cserélését, készek voltak kamatmentesen továbbadni, mert csak annak kel­lett az érméket cserélésre benyújtani és a cserélési illetéket kifizetni, akinél éppen a pénz volt. A Brakteat így továbbadási kényszer alá került és vagyonfelhalmozás helyett ismét az értékteremtő munkát elősegítő közvetítő közeggé, azaz csereeszközzé vált. Ma pontosan ennek az ellenkezője érvé­nyesül. A pénzt csak úgy lehet eredeti funkciójára használni, ha először va­laki kamat formájában kötelezettséget vállal pénzhasználati díj fizetésére.

A pénz csereeszközzé válásának nagy hatású következményei voltak a gazdasági és a társadalmi életben. Addig tartott a német történelem leg­hosszabb és legeredményesebb korszaka, amíg a Brakteat volt forgalom­ban. Oly mértékben sikerült a társadalmi különbségeket kiegyenlíteni, ahogyan sem előtte, sem utána nem volt lehetséges. Kizárólag értékterem­tő munka által lehetett jóléthez jutni, és nem a pénz, illetve az utána járó kamat révén. Mit jelentett ez a gyakorlatban? Minden évben kilencven nap volt a szabadnapok száma, de egyes helyeken 150 nap. Munkaszüneti nap lett a hétfő, s így például a kézműveseknek csak négy napot kellett hetente dolgozniuk. Volt olyan tartomány is, ahol a bányászoknak csak napi hat órát kellett a föld alatt tartózkodniuk. Még a mezőgazdasági munkát végző parasztok is munkalehetőséghez jutottak építőmunkásként és kézműves­ként a gyorsan növekvő városokban. A bajorországi Augsburgban például egynapi bérért három kiló kiváló minőségű húst lehetett vásárolni.

1300-ban elérte a csúcspontját az új városok alapítása. Ezekben az időkben épültek a csodálatos katedrálisok, amelyeket a városok polgárai finanszíroztak, mert volt rá elég pénzük. A helyzet akkor változott meg, amikor pénzsóvár kereskedők fokozatosan olyan pénzérméket kezdtek használni, amelyeket már nem kellett félévenként cserére beszolgáltatni. A korszak leghíresebb pénzemberei, az augsburgi Fuggerek pl. négy éven át halasztották a tulajdonukban lévő pénzérmék becserélését.

Az európai történelemnek az 1480 és 1560 közötti korszaka számos olyan konfliktust tár elénk, amelyekhez hasonlókkal ma újból meg kell küzdenünk. Ilyen a globalizáció következményeként a harmadik világ fo­kozott eladósítása és kizsákmányolása, a nyersanyagok egyenlőtlén fel­használása, a növekvő és tartós munkanélküliség, a bérek zsugorodása, de mindenekelőtt a kamatoskamat-mechanizmussal működtetett magán­pénzrendszer világméretű uralomra jutása. A mai eladósodás által okozott problémákhoz hasonlóak már a történelemnek ebben a korszakában is lé­teztek. A termékek és a termelési folyamatok természetesen igen sokat változtak, de a kamatozó pénzrendszer hatása a tények tanúsága szerint több száz év múlva is hasonló hatásokat vált ki.

A Fuggerek pénzügyi sikereinek is a kamatozó pénzrendszerben van a titka. Ennek a sváb családnak a felemelkedésével kezdődött az európai gazdaság diadalmenete és egyik legkonfliktusosabb időszaka. A Fuggerek-hez kapcsolható a világ első multinacionális konszernje, továbbá azoknak a gazdasági szervezeti formáknak a létrehozása, amelyek ma is léteznek. Az olyan vegyes konszernek, mint például a Flick-csoport vagy az ameri­kai Litton multinacionális konglomerátum, nagy hasonlóságot mutat az egykori Fugger-konszernhez. A Fuggerek tapasztalt és merész üzletembe­rek voltak. Volt érzékük a technikai fejlődésből származó üzleti haszon növeléséhez, valamint az emberi jellem gyengéinek üzleti célból történő kihasználásához, így például nagy hasznot zsebeltek be a fejedelmek bű­nös szenvedélyeiből, de az akkor beindult nagy tengerentúli fölfedezések­ből is. Kérges szívűen kihasználták a vallásos emberek félelmét a túlvilág­tól. Pénzéhes kalmárokként értették annak a módját is, hogy a maguk gaz­dagodására használják ki a tudósok felismeréseit is.

A Fuggerek a saját gazdagodásukra használták az Alpok hegyvidé­kének természeti kincseit is, ahhoz hasonlóan, ahogyan ma a nagy olajtár­saságok használják ki az energiahordozókkal rendelkező országokat, első­sorban az arab államokat. Értettek ahhoz is, hogy miként vesztegessék meg a hatalmat gyakorló kortársaikat, ígyalakítva át pénzügyi fölényüket számukra kedvező politikai döntésekké. Szinte pontosan úgy, ahogyan ma megvesztegetik a szupergazdag korporációk a politikai döntéshozókat. Jacob Fuggernek sikerült megkaparintania Tirol valamennyi ércbányáját. Ezután leváltotta az alpesi tartomány fejedelmét, Zsigmond herceget. Ma is tanúi lehetünk, hogy a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia ho­gyan mozdítja el azokat a politikai vezetőket, akik valamilyen okból már az útjukban állnak.

Jacob Fugger arra használta fel piaci hatalmát, hogy hatalmas mono­póliuma létrehozásával gazdasági önkényúr lehessen. Úgy manipulálta az árakat, amíg valamennyi konkurensétől megszabadult, s versenytárs nélkül maradva még erőteljesebben tudta kizsákmányolni saját vevőkörét Amikor a történelmi uralkodó osztály, a német birodalmi rendek véget akartak vetni ennek a profitszerzési monopóliumnak, az mentette meg a Fuggereket, hogy maga a császár kelt legfontosabb hitelezői védelmére. A Fuggerek Európát behálózó konszernje nem sok hasznot hozott az ak­kori Németország számára. A termelőerők nagyméretű növekedésének gyümölcsei felemésztődtek a németek és franciák, a katolikusok és protes­tánsok, a keresztények és a mohamedánok között dúló háborúkban.

A Fuggerek befolyási övezete Dél-Amerika partjaitól az európai kon­tinensen át Ázsiáig terjedt. Csak két másik családhoz lehet őket hasonlíta­ni. Az olasz Medicikhez és a frankfurti Rothschildokhoz. A Fuggerek, akik sváb nagykereskedőként kezdték, a bérvitákat olykor ágyúval és bárddal intézték el. Korunk dúsgazdag pénzoligarchái gazdagabbak, mint a Fuggerek. Anton Fugger mérlege 1550-ben hatmillió guldent mutatott. Mégis a középkor eme szupergazdagjai nagyobb hatalommal rendelkez­tek, mint a jelenkor milliárdosai.

Ha a Fuggerek aranyguldenjét átszámítjuk aranyra, akkor kiszámíthat­juk, hogy mit is érhetett az a hatmillió aranygulden. Egy rajnai aranygulden annak idején 3,25 gramm aranyat tartalmazott. Egy gulden ma körülbelül 75 dollár és így hatmillió gulden 450 000 000 dollár értékű lehetett. A Fug­gerek a gazdasági élet szinte minden területét uralták. Tulajdonosai voltak a Német-római Birodalom legfontosabb kereskedőházainak és bankjai­nak, tekintélyes bányavállalkozók voltak, fegyvergyárosok és pénzverők. Mindez nagy politikai hatalmat jelentett. Jacob Fugger tartotta kézben a hatalmat V. Károly császár birodalmában. Tekintettel a Habsburg-család spanyolországi szerepére is, V. Károly birodalmában sohasem nyugodott le a nap. De még a császár sem rendelkezett nagyobb hatalommal, mint az augsburgi bankár- és kereskedőfejedelem. Ugyanis ő fizette a császárválasztás és a hadsereg költségeit. Cserébe ezért döntően beleszólt az ural­kodó politikájába is. Felmerül a kérdés: mi volt az egyszerű sorból szárma­zó sváb üzletember titka?

Ez a titok a kamat újrabevezetése volt a pénzrendszerbe. A Fuggerek felemelkedését megelőző időkben a vallásos keresztényeknek büntetés terhe mellett tilos volt a hitelek után kamatot felszámítaniuk. Az egyházjo­gi tilalom azonban nem tudta kiiktatni egyes keresztények nyereségvágyát. Az egyházi kamattilalom miatt ebben az időben csak a zsidók keresked­hettek pénzzel. A gazdasági élet fejlődése miatt megnövekedett hitelszük­séglet azt eredményezte, hogy a tilalmat - legalábbis a latin országokban - nem vették szigorúan. A németek azonban nagyon is vaskalaposan tartot­ták magukat ehhez a tilalomhoz. Nem tudták, hogy miként kell bánni a tőkével és a hitellel. Az olyan olasz bankárdinasztiák, mint a Bárdi, a Frescobaldi, a Peruzzi és a Medici-család tagjai — valamint a zsidó szárma­zású velencei pénzemberek — idejében felismerték az európai gazdaságban rejlő lehetőségeket. A németek a pénzügyi technikáknak, amelyeket nem értettek, csak újra és újra fellángoló erőszakosságokkal tudtak ellenállni. Gyakran erőszakkal szerezték vissza maguknak azt, amit a Rothschildok ősei fortéllyal és fejlettebb pénzügyi érzékkel szereztek meg tőlük.

Már említettük, hogy a Fugger család felemelkedésének titka a kamat újra történő használatában rejlett. Ennek a családnak a tagjai csak igen magas kamatozással nyújtottak kölcsönt, így például egy 900 gulden nagy­ságú kölcsön 6 év után 30 000 gulden kamathozamot biztosított. A föld­művelő parasztoknak - ha a rájuk kiszabott fizetési kötelezettségeiknek nem tettek eleget — késedelemi kamatot kellett fizetniük. Ezt az úgynevezett csúszó kamatozás alkalmazásával kellett teljesíteniük. A késedelem minden napjával a kamat mértéke megkétszereződött. A fokozatosan be­vezetett Ewigen Pfennigek (örök pfenigek, vagyis olyan pénzek, amelyek erteké nem csökkent a beszolgáltatás után) eredményezték azt, hogy óriási változások jöttek létre a vagyonmegoszlásban. Néhány évtizeden belül már nem volt pénz arra, hogy befejezhessék a hatalmas gótikus építmé­nyeket Közép-Európában. A kamatozó pénz bevezetése következtében a csodálatos dómok és katedrálisok építését 300 éven keresztül fel kellett függeszteni, és csak a következő évszázadban lehetett őket befejezni. A la­kosság gazdasági helyzete oly mértékben romlott, hogy a XVI. század ele­jén véres parasztháborúkra került sor. A céhekbe ezentúl már nem léphetett be akárki, s így az önállósodáshoz vezető út a legtöbb ember számára bezáródott.

Ekkor jött létre új társadalomalkotó tényezőként a függő helyzetű bérmunkások rétege. Egyidejűleg az új felfedezések és találmányok bevezetését szinte minden eszközzel akadályozták, így például a céh betiltotta a gépi szövőszékek előfutárainak az alkalmazását 1586-ban, s feltalálóját meggyilkoltatta. Az emberek nem tudták megmagyarázni a gyors és pusz­tító gazdasági romlás okait, s babonás félelemmel a boszorkányok ellen fordultak. 1484-től egyre gyakoribbá vált a boszorkányok máglyán való el-rgctése. Az arany középkor átadta a helyét a sötét középkornak, amely végül is elvezetett ahhoz a pénzközpontú társadalomhoz, amely ma globális méretekben került uralomra.

A globalizálással nem az a probléma, hogy az egész világra kiterjed, hanem az a baj vele, hogy egyoldalúan a magánpénz-monopólium moz­gásterét terjesztette ki. A gazdasági szabadságot úgy értelmezték: a pénz­tőkének joga van ahhoz, hogy korlátlanul visszaélhessen a szabadságával. Olyan értékek, mint esélyegyenlőség, társadalmi igazságosság, szociális partnerség és érdekegyeztetés, fokozatosan elveszítették jelentőségüket. A felvilágosodás nagy jelszavából — szabadság, egyenlőség, testvériség - az egyenlőségés a testvériség nem globalizálódott, és a szabadság is csak a tőke korlátlan szabadságaként hódította meg a világot. Ennek a világjelenségnek az oka a világot uraló globális pénzrendszerben működő kamatos-kamat-mechanizmus, amely állandó növekedésre kényszeríti a világgazdaság egészét. A megfelelő hozamok hosszú távon azonban csak úgy biztosíthatóak, ha kiiktatódnak a gazdasági és a társadalmi életből az esély­egyenlőség, az igazságosság és a szolidaritás értékei.

A jelenlegi folyamatok igazságtalanok, mert nem kötik a tulajdonos személyes teljesítményéhez a gazdasági gyarapodást, és a vagyon áramlását csak alulról felfelé biztosítják. A globalizáció a világnépesség többsége számára elviselhetetlen mértékű terheket jelent. Mindenkinek többet és keményebben kell dolgoznia, miközben szükségszerűen egyre kevesebb munkabért kap érte. A munkajövedelem jelentős része a robbanásszerűen növekvő eladósodás kamatterheinek fizetésére fordítódik. Hatalmas mére­tű tőkék keresik a nyereséges és biztonságos befektetési lehetőségeket, ugyanakkor a termelő gazdaságot fojtogatja a tőkehiány, és a pénz nem tudja teljesíteni azt a szerepét, hogy a gazdasági folyamatok közvetítő kö­zege legyen.

Aki a történelmet tanulmányozza, annak az antik Róma és a jelenlegi globális pénzuralmi rendszer hanyatlása nagyon hasonlónak tűnik. A Ró­mai Birodalomnak ebben a dekadens korszakában kevesek határtalan gazdagodása a lakosság többségének elnyomorodásához vezetett. A hátrányos helyzetűek féken tartása pedig megszülte a kenyér és a cirkusz ma­nipulációs technikáit. Egyre több tény utal arra, hogy a jelenlegi uzsoracivi­lizáció is a hanyatló Róma sorsára jut.

A különbség azonban igen nagy, mert ma már ismeri az emberiség a kiutat ebből a kamatoskamat-mechanizmussal működtetett pénzuralmi rendszerből. Az immáron világméretűvé vált magánpénzrendszer-mono­póliumot ismét a demokratikus legitimációval rendelkező közhatalom el­lenőrzése alá kell helyezni, vagyis vissza kell állítani a közpénzrend­szert. A kamatmentes közpénzrendszer hatékonyabban tudná ellátni a gazdasági élet közvetítő közegének a szerepét, és ismét a termelő­tevékenységnek — ahol a valódi értékteremtés folyik - adna elsőbbséget a spekuláns pénzgazdasággal szemben.

A bejegyzés trackback címe:

http://egyiketsem.blog.hu/api/trackback/id/tr83139345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2007.08.14. 11:51:42

hogyan egyeztethető össze a magántulajdon, a vállalkozási szabadság és a kamat(os kamat) tilalma?

értem, hogy mi a gáz a rendszerrel, de hogyan lehet ezt feloldani.

nem igazán látom a (technikai) lehetőségét a közpénz bevezetésének.

2.a kamatos kamat ellen elég egyszerű megoldások vannak, hosszú kamatperiódusokat kell választani. ha felveszek hitelt 5 évre 5 éves kamatperiódussal, akkor igazából nincs kamatos kamatteher rajtam, nem?

mivel a fent említett okok miatt egyre több a jelpénz a rendszerben, egyszerűen az államok, vagy a nagyobb hiteligényű magáncégek megpályáztatják a hitelezőket, hogy minél hosszabb, akár egy kamatperiódusos hitelt kapjanak.

nem érzem a helyzetet olyan nagyon tragikusnak. vagy valamit rosszul látok?

----

illetve az előző posthoz:
hogyan akadályozták azt meg, hogy valaki éveken át ne váltsa be a pénzét, vagy csak annyit, amennyire épp szüksége volt?

Gesell 2007.08.14. 17:53:49

"A kamat(os kamat) tilalma" fogalomban (ha van ilyen), nem a tilalom a lényeg. Annyi a baj vele, hogy pénzügyi lufikat produkál. Hogy ne pukkadjon ki, a növekedési kényszer látszólag segít. Azonban látjuk, hogy nincs olyan növekedés ami képes lenne versenyezni a számtani haladvánnyal, főleg akkor amikor már a számtani haladvány elkezdett a kilencven fokos irányba emelkedni (aszimtotikus közelítése a határnak).

Miért beszélhetünk a számtani haladvány (kamatos-kamat) kilencven fokos irányba történő fordulatáról? Mi a határ amit megközelít?

Tegyük fel, hogy minden pénzvagyon egy tulajdonba kerül, akkor az egybe koncentrálódott tőke kamatigénye még nem fog kioltódni magától. Le kellene mondania a kamatról, de ez nehéz döntés, főleg a hatalom ilyen szintjén.
Ameddig egy tulajdon át tudja szivattyúzni a pénz egy másik tulajdonból, addig működik a rendszer. Egy tulajdon kezében semmi értelme nem lesz kamatot követeljen jobb kéz a bal kéztől, hiszen a növekményt saját magának már nincs honnan finanszírozni.
(Biztos erre mondják egyesek, hogy lesz egy Ezeréves Békebirodalom :) -- csak vicceltem)

Kamatos-kamat tilalma helyett beszéljünk egy természetes gazdasági rendszerről.
A magántulajdon, a vállalkozási szabadság és a természetes gazdasági rendszer együttesen nem összeférhetetlenek. Már elég sok le van írva belőlle. (ezért írogatok én is, nem a "kinek ugorjunk most rögtön neki" gondolat vezérel)

A kamatos-kamat pénzszivattyú mechanizmusa miatt természetellenes és megfolytja a tényleges vállalkozási szabadságot. Magántulajdonnal is minden rendben van.

(még sokat kell írni róla, s akkor egyre világosabb lesz -- amúgy meg olvasni is érdemes. Priviben szívesen adok tippet)

mcs 2007.08.14. 18:42:55

kicsit utópisztikus ez a természetes gazdaság fogalom. (bár értem a problémád okát.) esetlen fejtsd ki konkrétabban.
a 1300-as évekbeli pénzbeszolgáltatósdi, meg a kamat tilalma nem hiszem, hogy megvalósítható.

ha van 100 millióm, nem fogom odaadni senkinek csak úgy, kamat nélkül. egyrész inflációban romolgat ugye, másrészt meg nincs ösztönözve a kölcsönvevő, hogy jól forgassa.
és itt jön ide a magántulajdon is, azaz, ha enyém a pénz, miért ne adjam oda bármilyen kamatra, ha akad olyan, akinek megéri úgy is kölcsönvenni?

a mértani növekmény meg csak nagyon hosszú távon érvényesül olyan durván. 20-30-50 évre még nem.

egyébként ajánlj olvasnivalót, persze. érdekel a téma.

egyiketsem · http://egyiketsem.blog.hu 2007.08.14. 19:02:03

Kérdés, hogy ebben a rendszerben lenne-e infláció?
100 milliód meg csak akkor lenne, ha megdolgoztál volna 100 millióért.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2007.08.14. 20:17:38

izé.

ne zárjuk már ki annak a lehetőségét, hogy megdolgoztam a pénzért. jelen esetben irreleváns, hogy honnan van. lottón nyertem. menő pornósztár vagyok és filmenként kapok 50 milliót, tökmindegy.

----

_ebben_ a rendszerben? továbbra sem látom, hogy mi _ez_ a rendszer és, hogy miért jobb, mitől más?

nem vagyok közgazdász, de az infláció mintha nem a kamattól, mint olyantól keletkezne.

----

de mégha nincs is infláció, és ott csücsülök a 100 milkámon, akkor is, miért kéne nekem érteni valami termelő dologhoz? sokkal célravezetőbb, ha az működteti a termelő eszközt, akármit, aki profi. én meg adok hozzá pénzt. hitelt. persze kamatra.
a pénz ebben az estben is részt vesz a termelésben csak a tőkéért cserébe a fickó megosztja velem a hasznot, ami az én 100 millám nélkül létre sem jött volna.
ezt én nem tartom ürdügtől való bűnös dolognak.

Hitelezeskor a gazdasagban növekszik a penzmennyiseg ! · http://rrr100.wikispaces.com/TrukkosAdossag 2007.10.16. 11:33:05

mcs: nem mindegy, honnan van a pénz.
A banki hitelezéskor a gazdaságban NÖVEKSZIK a pénz
mennyisége. Megjelenik a pénz a hitelfelvevő számláján, de más számláján nem csökken. A bank pénzt teremt (azat mások pénzét értékteleníti, dézsmálja, magánhaszonra adót szed).

Ismerd meg a tényeket ! A tartalékráta pontos szerepét, ami a magánbankok pénzteremtését szabályozza. Az alacsony tartalékráta az államnak lehetetlenné teszi a pénzkibocsátást, lényegében a pénzt magánbankok teremtik, kamatozó adósság formájában. Ezért lett ez az óriási adósság (állami, vállalati és lakossági), mert a pénz magánhaszonra, adósságként kerül a gazdaságba.
A készpénz szerepe elenyésző, bár támogatja a mítoszt, hogy a pénz valami megfogható dolog, és a készpénz miatt nem tudják az emberek elképzelni, hogy a magánbankok hitelezéskor pénzt teremtenek.
FONTOS: Az adósságot NEM LEHET visszafizetni, mert a gazdaságból eltűnne a pénz !
Az adósságszolgálat (amit pusztán azért fizetünk, hogy legyen pénz a gazdaságban, az össztermék egyre nagyobb hányadát felemészti), egyre nagyobb )már ma is iszonyatos) szenvedést és környezetszennyezést okoz.

rrr100.wikispaces.com/TrukkosAdossag