Az ember hajlamos beleesni abba a tévedésbe, hogy az ő tudásával kapcsolatban minden a legnagyobb rendben van, kellőképpen körültekintő tud lenni bármilyen helyzetben. Tudati szinten kizárja, hogy őt nem érheti igazán megrázó meglepetés a mindennapi életben sem. Így aztán nyugodtan hátradőlve akár gátlástalanul is élvezheti az életet minden aggodalom nélkül.
A valóságban kicsit kegyetlenebb a helyzet.
Megpróbálom két egyszerű feladat segítségével érzékeltetni a problémát.
Az alábbi ábrán kellene megfejteni a lyuk keletkezésének pontos okát.
Előzetesen annyit lehet mondani, hogy minden információ a szemünk előtt van, vagyis semmi sincs elrejtve a szem elől.Négy különböző színnel jelölt geometriai formát látunk mindkét kirakásnál. A részelemek méretei nem változnak, mégis az alsó háromszögből valahogy hiányzik egy egységnyi terület.
Lehet tovább gondolkodni a problémán… aztán folytathatjuk.
Ez egy egyszerű feladat, melyet a fejlesztőpedagógiai oktatásban szoktak alkalmazni kiskorú diákoknál. Ennek ellenére az a tapasztalat, hogy ha sok embernek felteszik a problémát, akkor a többség nem tud egyértelműen eligazodni.
Még szerencse, hogy ennek a feladatnak nincs igazi tétje, hiszen csak egy feladatról van szó. Annál inkább nagyobb tétje van, ha a pénzrendszer világában nem ismerjük ki magunkat, ezért a következőkben nézzünk meg ilyen problémát.
Teljesen elfogadható és a legnormálisabb tényként kezeljük a hitel útján való pénzhez jutás lehetőségét. Olyan egyszerű, akárcsak egy háromszög. Felvesszük a hitelt és máris élvezhetjük a vele megszerzett dolgokat, majd azt követően szépen visszafizetjük a tartozásunkat. Azt is tudjuk, hogy van némi plusz költsége a dolognak, vagyis többet fizetünk vissza, de végül is úgy látszik megéri. Azzal is kialkuszunk, hogy akár többszörösen is visszafizetjük a felvett hitelnek. Sőt örülünk, ha egyáltalán kaphatunk hitelt.
Tegyük fel, hogy már ezer évvel ezelőtt is létezett a dollár. Ha ezer évvel ezelőtt csupán egy dollárt betettünk volna a bankba és csupán évi 5%-os kamatos kamattal számolva vajon mennyi pénzt fialt volna nekünk az 1 dollárosunk?
Az előbbi kérdésre különböző összegekkel szoktak válaszolni a megkérdezettek.
Azonban ha kiszámoljuk, sokkal hatalmasabb összeget kapunk, mint amit bárki is szokott gondolni.
1$ 5% kamattal 10 év múlva 1.71 dollárt fial
1$ 5% kamattal 30 év múlva 4.53 dollárt fial
1$ 5% kamattal 100 év múlva 138 dollárt fial
1$ 5% kamattal 200 év múlva 18156 dollárt fial
1$ 5% kamattal 500 év múlva 41286520310 dollárt fial
1$ 5% kamattal 1000 év múlva 1546210141033733956044 dollárt fial
Bárkit is megkérdeztem, mindig sokkal kevesebbre számítottak. Eddig még csak senki meg sem közelítette ezt az összeget. Tessék csak kiszámolni, nem csalás.
Az utolsó sorban az a nagy összeg kb. 4 milliószor nagyobb, mint a világ termelő kapacitása. Vagyis csupán 1 árva dollár ezer év alatt, fial a tőketulajdonosnak négymilliószor többet, mint amennyit képes a termelőgazdaság termelni egy év alatt.
Milyen jelentőséggel bír ez?
Hitelfelvevő szempontjából az látszik, hogy 10-20 évre még csak-csak kifizethető a felvett hitelre a kamat.
Hitelező szempontjából úgy néz ki a helyzet, hogy minden tevékenység nélkül a pénz fial fénzt.
A gazdasági rendszer egészére nézve pedig lényeges különbség látszik a hitelező és a hitelt felvevő között. Ha csupán egy dollár ezer év alatt ilyen hatalmas összeget tud fialni, miközben a reálgazdaság nem képes kitermelni ugyan azt a mennyiségű fedezetet, akkor felvetődik a kérdés, hogy mennyivel gyorsabban tud utólérhetetlenül elszállni a kamatautomatizmus által termelt pénzmennyiség, a reálgazdaság által megtermelhető fedezettől.
A természetes gazdasági rendszerben hosszú távon egyensúly van a reálgazdasági termelésének és a gazdaság működésére kibocsátott pénzmennyiség között. (erről bővebben itt olvashatunk)
Így a pénz teljes mértékben betölti eredeti funkcióját, azaz a csere- és fizetési eszköz funkció és az elszámolási egység funkció mellett az értékmegőrző funkciót is.
A kamatos kamattal működtetett pénzgazdaságban a pénz már az értékmegőrző funkciót hiányosan tudja teljesíteni. Mivel a pénzmennyiség növekedése exponenciálisan növekszik, az ő fedezetéül szolgáló reálgazdaság nem tud lépést tartani. E két növekvő függvény között az olló elkerülhetetlenül egyre jobban kinyílik. Vagyis akinek nincs pénze és arra kényszerül, hogy attól vegyen kölcsön kamatos kamatra, akinek van kölcsönbe adható nélkülözhető pénze. Így az előbbinek elkerülhetetlenül egyre több pénznek a munkával történő fedezetét kell előállítania, míg a tőketulajdonosnak egyre magasabb ütemben gyarapszik a tőkéje, pusztán a rendszer tulajdonságaiból adódóan.
Egyes kivételes esetekben lehetséges a kamatfüggőségből történő kiszabadulás és nélkülözhető pénztőke tulajdonosává válni, amit aztán kamatozásra odaadhat másoknak. Azonban a rendszer egészére vetítve összességében matematikailag bizonyítható, hogy a nagytöbbség elkerülhetetlenül követni fogja az eltávolodást. Vagyis az egyre jobban kinyíló olló következetesen folytatódik és a társadalom kettészakadását vonja maga után.
Az előzőekben bemutatott geometriai probléma megértése és a pénzgazdaság megértésének problémája között van valami közös. Minden a szemünk előtt történik és mégis mindkettőben meghökkentő módon ott rejtőzik a lényeges titok.
Az előbbi esetben kevesen tudják megmondani, hogy hol vész el egy egységnyi terület, amíg az utóbbiban még kevesebben tudják megmondani azt, hogy hová fog vezetni a pénzgazdaság jelenlegi kurzusa.
kommentek