Egyiket sem!

Fogjunk egy képzeletbeli szikét, és nézzünk a politika mélyére!

(Szélső)jobb, (szélső)bal, liberális, konzervatív... tényleg ez a lényeg? Hol vannak ezekben a kategóriákban azok a dolgok, amelyek az embereknek valóban fontosak lennének? Mire szavazunk, az ő hatalmuk fenntartására, vagy saját jólétünkre? Hogyan láthatjuk a maga teljes valójában, hogy mi történik körülöttünk, és hogyan tudunk tenni saját magunkért?

Olvasnivaló


Mozgalmár

BLOGOK
Against all modernity
Egy elefánt feljegyzései
Földhöz ragadva
Homo politicus
Judapest
Kapitalizmus
Királyrák
Kis magán szélsőjobb
Konzervatórium
Neokon
Negatív
Pilu blogja
Részvételi Demokrácia
Szélsőközép
tdpd
Terrormédia
Törzskocsma
Vihar a biliben

CIKK
Kibulizott ország

KÖNYVEK
Filó
A Zen és a motorkerékpár-ápolás művészete
Lila
Scientia Sacra
Klasszikus
1984
A fejedelem
Depresszió garantált
Uzsoracivilizáció
Drábik János írásai
Tőkés társaságok világuralma
Magyarország és a globalizáció

kommentek

  • : bloghaláááááál (2011.02.15. 16:29) Kispályás letámadás
  • tesz-vesz: @hattyú: amit ír Perkins azt már hosszú évek óta szajkózzák sokan és sokféle formában (nála sokkal hitelesebb emb... (2010.11.11. 11:06) Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai
  • phaidros: És tegyük hozzá akkor, hogy legalább ő öli meg... Végül persze nem lettem vega. A kolbásznál mindig elvérzek. B... (2009.01.26. 23:40) Őszinte ál(lat)barátsággal
  • hatláb: Egyik ismerősöm úgy "lépett túl a lelkiismeretén", hogy amikor egy állatot megöl, annak minden porcikáját felhasz... (2009.01.26. 23:33) Őszinte ál(lat)barátsággal
  • hatláb: akkor nem lesz több post? Pedig pont most "találtam rá" a blogra :) Na, majd ovasom a régebbi bejegyzéseket (2009.01.26. 23:18) Kispályás letámadás
  • hairybottler: Ez a velvet hihetetlen egy társasággá züllöt az OnLány-ból... és a legdurvább az, h még le is írják. A múltkor va... (2009.01.07. 19:38) A Mészáros Dóri kontra Lelenc ügy
  • bng: Ajánlom figyelmedbe a pártokról írt kör(kór)képemet: emberitisztesseg.blog.hu/2008/12/27/kor_kor_kep_a_magyar_par... (2008.12.28. 01:12) Kispályás letámadás
  • Utolsó 20

Címkék

1984 (1) 1988 (1) a (1) abszurdisztán (1) adósságspirál (2) adóteher (1) adózás (2) agymenés (2) albert (1) alkotmányos (1) állam (6) államadóság (2) államadósság (1) államtitok (1) állatbarátság (1) állatkertje (1) állatvédelem (2) álom (1) álszent (1) andy (1) antiszemita (1) antiszemitizmus (2) apeh (1) aranyközépkor (1) a polgari egyeduralomrol (1) a rossz tulajdonos (1) baloldal (2) banánköztársaság (1) bankárok (1) batthyány (1) bayer (1) bazmeg (1) beee (1) befolyás (1) befolyásolás (3) beszaráciusz (1) biodízel (1) bíróság (1) blaskó (1) brainstorming (1) büfé (1) bulvárújságírás (1) bürökrácia (1) bűvész (1) cenzúra (3) cigánybűnözés (1) cigányság (1) cincinátus (1) cinizmus (1) civil (3) civilek (1) closed (1) csakúgy (1) családi (1) csalóóó (1) defláció (1) demagógia (1) demokrácia (1) didiktátor (1) diktatúra (1) döglött (1) domestos (1) döntéselőkészítés (1) döntéshozás (1) egészségügy (3) égett (1) ego (1) egotrip (1) egyedek (1) eladósodás (1) elhatárolódás (1) elit (1) elitváltás (1) elnökválasztás (1) előítéletek (4) emberi (1) én (1) energia (3) ensz (1) érdekes (1) ernest (1) error (1) eszkimóbűnözés (1) eszme (1) etetés (15) európai únió (1) eu tagságunk költségei (1) evolúció (1) faji (1) fasizmus (2) fed (1) fejlődés (1) feketegazdaság (1) felesleges (1) felettes (1) fóbia (1) fogalomtisztázás (1) forgács (1) fuggerek (2) gazdaság (1) gazdasági bérgyilkos (1) gazdasági közösség (2) gerenda (1) gladwell (1) globalizáció (1) gondolat (1) gondolatok (1) gondolkozz (5) gúny (1) gyalulnak (1) gyilkos (1) gyűlöletbeszéd (1) gyűlölködés (2) hagyó (2) hatalom (1) határtalan (1) hazai (1) hazugság (1) hellókarácsony (1) help (1) hidrogén (1) hirdogéncella (1) hiszti (1) hit (1) hitel (2) hogyan (1) holokauszt (1) homár (1) homo (1) homofób (1) hülyemarketing (1) hűség (1) ideális (1) ideológia (1) idézet (1) idiotizmus (1) idiotos (1) igazságszolgáltatás (1) ilyen (1) indítékok (6) infláció (2) intelligencia (1) intermezzo (7) isten (1) izrael (1) jegybank (1) jegybankok (1) jegybank elnök (1) jelzálogpiac (1) jobboldal (4) jog (2) jogok (1) john perkins (1) jönazorbán (1) jótetthelyébejótadj (1) kabaré (1) kádárkor (1) kamatos kamat (1) kártérítés (1) képriport (1) kérdés (1) kétszínűség (1) kiáltvány (1) kibulizott (2) kiskutya (1) kivonulás (1) klambó (1) kókadt (1) koló (1) kommandó (1) kommunikáció (1) kondicionálás (1) konspirációelmélet (2) konszenzus (1) kontroll (1) konvergencia (1) konzervatórium (1) környezetkímélő (1) korrektség (1) kossuth (1) kossuth díj (1) közpénrendszer (1) közpénz (1) kurázsi (1) kutyái (1) kutyák (1) kutyavilág (2) láriferi (1) lelenc (1) liberálisok (2) libertáriánizmus (1) libertáriánus (1) lol (1) lúzer (1) machiavelli (1) magyarok (1) malcolm (1) mancs (1) margó (1) matrjoska (1) máv (1) mazsihisz (1) média (2) megmozdulás (1) mészárszék (1) minority (1) mint (1) monetáris szuverenitás (1) monopólium (1) morál (1) mozgalmár (1) náciveszély (1) nagykutya (1) négy (1) nemfogfájni (1) neoklasszikus közgazdaságtan (1) neokon (1) neopopulizmus (1) népmese (1) népszavazás (1) new (1) nickname (1) nincs (1) nocomment (2) nope (1) noplazacats (1) nyilai (1) odahatunk (1) okoskodás (1) olaj (1) olimipai (1) olimpia (1) öntudat (1) orkok (1) ország (3) országos civil fórum (1) oszlatás (1) ösztön (1) ösztönösen (1) párbeszéd (1) paródia (1) paul (1) pause (1) pavlov (1) pc (2) pénz (4) pénzcsinálók (2) pénzelvonás (1) pénzkibocsátás (3) pénznyelő (1) pénzrendszer (3) pénzügyi egyensúly (2) pénzügyi válság (1) petárda (1) piacosítás (1) pimpernel (1) polgár (2) polgárok (2) politika (8) politikai (2) politikusok (5) politológusok (1) posztajánló (2) potter (1) praxeológia (1) pszichológia (5) puma (2) rasszizmus (1) reader (1) reboot (1) reichstag (1) reinkarnáció (1) rendőrség (2) rendteremtés (1) report (1) részvételi (1) rétegek (1) ron (1) ronald (1) ruhatár (1) s100fs (1) ságvári (1) sajttáj (1) savazás (1) scientológia (1) sötét (1) sunyi (1) szabadságjogok (2) szálka (1) szavazók (2) szdsz (1) szegregáció (1) szennyvízcsatorna (1) szép (1) szervezet (1) szifon (1) színjáték (1) szólásszabadság (2) szórás (1) sztrájk (2) találós (1) targoncakezelő (1) társadalmi (1) technika (1) tékozló (1) terror (1) terrormédia (1) time (1) tisztelet (1) történelem (3) törvény (1) törvénytelen (1) tovább (1) tőzsde (1) translation (1) trash (1) trükk (1) tudomány (1) túlszabályozás (1) tüntetés (1) ugyanugyan (1) ügyintézők (1) union (1) uralkodó (1) usa (1) vadak (1) vadászat (1) választási (1) választók (3) vega (1) vers (1) vezetés (3) világbank (1) vipera (1) viselkedés (1) visszatekintés (1) vízbontás (1) vörös (1) vöröscsillag (1) wass (1) white (1) xmass (1) zöldenergia (2) zsanett ügy (1) zsidók (1) Címkefelhő

A rossz tulajdonos

2007.08.29. 15:13 | Gesell | 2 komment

Címkék: államadóság a rossz tulajdonos országos civil fórum

Ősztől tavaszig, az Országos Civil Fórum vitaestjein bebizonyosodott, szakpolitikai kérdésekben nincs elvi ellentét a jobb- és a baloldali - valamint az egyoldalúságot elutasító - gondolkodók között. A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy az államháztartás kritikus állapota szorosan összefügg a magyar demokrácia hiányosságaival. Kissé leegyszerűsítve a dolgot: autonóm közösségek, független nyilvánosság és hatékony társadalmi ellenőrzés híján minden hatalom korrumpálódik.

Magyarországon a Kádár-korban konszolidált feudálszocialista struktúrák zökkenőmentesen szerveződtek át feudálkapitalista oligopóliumokká. Eközben a halmozódó hátrányok és veszteségek, a bizalomvesztés, a szolidaritás látványos hiánya a társadalmat egyre nehezebben kezelhető válságba sodorták.

A három alapelv, amelyre a készülő civil fórumos ajánlások és állásfoglalások szerzői stratégiát építenének: közösségelvű társadalompolitika, patrióta gazdaságpolitika, továbbá a helyi, munkahelyi és szakmai közösségek önrendelkezésének megerősítése. Ezek az elvek a szocialista, a konzervatív és - minden ellenkező híresztelés dacára - a liberális világnézet alapján egyaránt jól védhetők. A mostani kormány politikájával ellenben, úgy tűnik, összeférhetetlenek. Gyurcsány és koaliciós partnere olyan gazdaság- és társadalompolitika mellett kötelezték el magukat, amit a nemzetközi pénzügyi szervezetek igyekeztek ráerőltetni a harmadik világ országaira a nyolcvanas-kilencvenes években. Nem vált be. Sem az államtalanítás, sem a multik útjának akadálymentesítése a hazai piacokhoz. A sikeresnek mondott országok, éppen ellenkezőleg, az elmúlt kétszáz évben a növekedés, illetve a válságból való kilábalás kritikus korszakaiban nem csökkentették, hanem növelték az állam mozgásterét, és változatos, olykor kíméletlen eszközökkel juttatták előnyhöz a hazai gazdaságot.

Magyarország beszorult az adósságcsapdába. Ezt a szellemes szerkezetet az áldozat működteti: egyre szűkülő nyíláson próbál keresztülpréselődni, miközben önmagát nyúzza meg. Előbb a szőrét, aztán a bőrét, végül a zsírját áldozza fel, hogy átférjen, s mire rájön tévedésére, mozdulni se tud többé.

A "karcsúsítás" ma egyre fájdalmasabb áldozatokkal jár. Az állam a betegellátásban nélkülözhetetlen - de értékes ingatlant használó - kórházakat zár be. Fokozatosan szűkíti a kötelező egységes társadalombiztosítás keretében nyújtott szolgáltatások körét. Az egyetemeket és más kulturális intézményeket rászorítja, hogy reprezentatív ingatlanjaik értékesítése révén teremtsék elő költségvetésük hiányzó fedezetét. Dobra veri a patinás középületeket. Az ország biztonsága, az emberi egészség és a természet védelme szempontjából nélkülözhetetlen, alapvető közszolgáltatásokat bénít meg a közalkalmazottak elbocsátása, nevetséges bérezése. A nagy ellátóhálózatok (közművek, villamos energia) üzleti vállalkozások kezébe kerülnek, ami az ellátásra kötelezett államot (és polgárait) mérhetetlenül kiszolgáltatottá teszi.

A közvagyon kiárusítása, a közszolgáltatások korlátozása az utánunk jövőket jogos örökségüktől fosztja meg. Ha a kormányzat az állam tartozásait a jövő nemzedékek rovására próbálja kiegyenlíteni, ez a válságot csak elodázza és elmélyíti.

A vitatott intézkedéseket kétféleképpen szokták igazolni. Egyrészt arra hivatkoznak, hogy a fülig adósodott költségvetés kiadásait muszáj csökkenteni. Ebben, úgy tűnik, valamennyi parlamenti párt egyetért. Pedig az érvelés roppant sebezhető. Az adók és járulékok fejében várható szolgáltatások körének korlátozása növekvő terhet ró az emberekre, akiknek többsége nem rendelkezik tartalékkal, ez tehát piacszűkítő hatással jár, nem is beszélve azokról a közvetett következményekről, amelyeket az élet minőségének romlása, a társadalmi feszültségek növekedése idéz elő. Nem csökkennek ugyanakkor a nemzetközi befektetőknek nyújtott kedvezmények, sem azok a közkiadások, amelyek infrastruktúra-fejlesztés címén juttatnak mesés jövedelemhez kormány- vagy önkormányzat-közeli cégeket. Nem csökken az igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagok szaporítására és javadalmazására, a végkielégítésre, a háttértanulmányokra, "kommunikációs költségekre", beszéljünk magyarul: a pártklientúrák feltőkésítésére fordított összeg. Ráadásul az elkótyavetyélt közvagyon nevetséges áron talál új gazdára, aki gyakran a vételár sokszorosáért adja azt hamarosan tovább. Lásd az Antenna Hungária vagy a Balettintézet esetét.

A közfeladatok ellátásán takarékoskodó kormányzat az elszegényedéssel járó bevételkiesés s az ebből következő további eladósodás körkörös folyamatát erősíti. Az államháztartás válságából kiút csak a bevételi oldalon kínálkozik. Az elszegényedő országban hatalmas adózatlan vagy nem idehaza adózó jövedelmek halmozódnak fel, melyekhez a költségvetésnek hozzá kellene férnie. A közjavak (pl. a természeti környezet) ingyenes használatát, terhelését is a közvagyon őrének, az államnak kell megakadályoznia. Állami feladat az adóalanyok körének szélesítése: a gazdasági vállalkozást és a foglalkoztatást ösztönző eszközök működtetése. A felnőtt lakosságnak alig több mint a fele rendelkezik legális (adóztatható) jövedelemmel - ez az arány egész Európában nálunk a legkedvezőtlenebb. Magyarországon nincs közteherviselés, a köz ezért szegény.

A közvagyon magánosításával kapcsolatos vitákban az az érv is előkerül, hogy az állam rossz tulajdonos, ezért kell elvenni a vagyonát és magánszemélyekre bízni, akik üzleti elvek szerint hatékonyabban tudják működtetni. Ezzel szemben számos ország példája mutatja: kormányformától és társadalmi berendezkedéstől függetlenül az alapvető közszolgáltatások ellátására rendelt vagyon az állam kezében van jó helyen. E szolgáltatások fenntartása ugyanis nem függhet jövedelmezőségüktől. És nincs, mert nem lehet szerepe a piacnak ott, ahol természetes monopóliumok akadályozzák a tényleges versenyhelyzet kialakulását. Ahol az ellátásra kötelezett költségvetés megzsarolható. Ahol könnyű visszaélni az ellátottak rászorultságával vagy tudatlanságával. Ahol különféle okokból nem tartanánk méltányosnak, ha a vevő árán fizetné meg a szolgáltatást.

A szükség azonban törvényt bont. Vagy hoz. Néha a kettő egy és ugyanaz. Mint például az állami vagyonról szóló törvény esetében. A kormány jónak látta, hogy elébe vágjon az állami tulajdon privatizációját illető alkotmányos aggályoknak. Akadtak ugyanis, akik úgy találták, hogy a végrehajtó hatalom visszaél időleges és korlátozott felhatalmazásával, amikor a nemzeti vagyon tartós és maradandó elemeit bocsátja áruba, pillanatnyi gazdasági érdekektől vezetve. Az új vagyontörvény az állami tulajdon teljes egésze felett kizárólagos rendelkezési jogot biztosít egy új hivatalnak, melynek vezetőit a miniszterelnök nevezi ki. Nem is az eddigi gyakorlattal, "csupán" az alkotmány 10§(1) bekezdésével áll ellentmondásban ez a megoldás. Ott ugyanis az áll, hogy az állam tulajdona nemzeti vagyon, amit a 89-es alkotmánymódosítás előterjesztőjének indoklása szerint úgy kell érteni, hogy azzal csak a társadalom egészét képviselő testület rendelkezhet.

A középületek, közművek, stratégiai vállalatok, a nemzeti földalaphoz tartozó termőföldek, erdeink és egyéb természeti kincseink jogállását nem lehet és ne is lehessen megváltoztatni a parlament megkerülésével. A "nemzet egészének képviselete" akár kétharmados törvényt is követelhet, hiszen a pillanatnyi többség sosem a nemzet egészét képviseli.

Ha a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött törvényt a parlament az ősszel lényegi változtatás nélkül ismét elfogadja, az bizonyosan az Alkotmánybíróságon végzi. Mire azonban a bírák kimondják esetleges érvénytelenségét, nehezen viszszafordítható folyamatok kezdődnek el. A jogszerűen és jóhiszeműen állami vagyont vásárló befektetőkkel nehéz lesz elfogadtatni, hogy az adásvétel érvénytelen. Ezért óriási felelősség nehezedik a parlamenti többségre.

Július 3-án hatvan közéleti szereplő (a listát lásd alább - a szerk.) arra kérte a köztársaság elnökét, hogy a törvényt előzetes alkotmányossági kontroll céljából utalja a taláros testület elé. Az elnök más eljárást választott. Az aláírók - köztük több volt vezető köztisztviselő, a köztársaság korábbi elnöke, számos akadémikus, polgármester, országgyűlési képviselő, művész, egyetemi tanár - nem adják fel. Még az új ülésszak kezdete előtt levélben fordulnak az országgyűlési képviselőkhöz, a vagyontörvény gyökeres felülvizsgálatát sürgetik, s azon lesznek, hogy a közvagyon sorsát érintő döntés történelmi jelentőségére felhívják a közönség figyelmét.

Jogállamban a kincstár kulcsa - érthető okokból - nem a miniszterelnök zsebében van.

Lányi András
nol.hu

A cikkben említett aláírók listája:

Ács Sándorné agrármérnök
Ángyán József egyetemi tanár, országgyűlési képviselő
Bagi Béla országgyűlési képviselő
Bencze Izabella, a KVI volt igazgatóhelyettese
Bencsik János polgármester
Benyhe János egyetemi tanár
Dárday István filmrendező
Darvas Béla egyetemi tanár
Dercze Tamás polgármester
Egedy Gergely főiskolai tanár
Ekler Dezső építész
Elek István közíró
Ertsey Attila építész
Fábry Sándor humorista
Farkas Ádám képzőművész
Gazsó Ferenc egyetemi tanár
Gémesi György, Gödöllő polgármestere
Granasztói György egyetemi tanár
Gulyás János filmrendező
György Lajos tudományos tanácsadó
Hegedüs Zsuzsa szociológus
Kajner Péter közgazdász
Karátson Gábor festőművész
Kelemen András országgyűlési képviselő
Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész
Kollár István egyetemi tanár
Krizsán András építész
Kurutzné Kovács Márta az MTA tagja
Lányi András egyetemi oktató
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke
Mádl Ferenc a Magyar Köztársaság volt elnöke
Makovecz Imre építész
Márai Géza egyetemi tanár
Mellár Tamás egyetemi tanár
Molnár Oszkár országgyűlési képviselő
Nádasdy Ferenc, a Nádasdy Alapítvány elnöke
Náray-Szabó Gábor az MTA tagja
Nógrádi Zoltán polgármester, országgyűlési képviselő
Osskó Judit szerkesztő
Ö. Kovács József történész
Pákozdi Imre villamosmérnök
Pálinkás József az MTA tagja, országgyűlési képviselő
Porogi András tanár, iskolaigazgató
Schneller István egyetemi tanár
Szakolczai György professor emeritus
Szebedy Tas tanár, iskolaigazgató
Szilvási István orvos, egyetemi magántanár
Varga Zoltán egyetemi tanár
Vida Gábor egyetemi tanár
Zlinszky János alkotmányjogász

A bejegyzés trackback címe:

https://egyiketsem.blog.hu/api/trackback/id/tr73152098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Donofrio 2007.08.29. 16:23:02

Én igazi szikét fognék meg végre!

saman-in-the-machine 2007.08.30. 00:15:20

Ez az a fajta fájdalmasan mellbetaposó cikk, ami nem köntörfalaz, hanem egyfajta végzetes nyugalommal tolja rám azt, hogy mi az, amitől eddig elfordultam, vagy amit eddig esélyem se nagyon volt összerakni, meglátni.
Kimondottan tetszik, hogy (számomra legalábbis) nem érezni ki belőle pártpolitikai felhangot, de annál több jobbító szándékot, a helyzet belátását.
Kívánom, hogy törje át a zsebredolgozós állami döntések sorát ez a kezdeményezés...