Lemondásra szólította fel a XIII. kerületi Fidesz és SZDSZ-frakció Döry Miklós helyi MSZP-s képviselőt. Az indok: a szocialista városatya a képviselő-testületi ülésen arra utalt, hogy az egyik fideszes képviselő túl sok időt töltött Izraelben, így nyugodtan elhagyhatja Magyarországot, ha nem tetszik neki. A helyi MSZP frakció bocsánatot kért, Döry sorsáról azonban még nem döntött.

Szabó György (FIDESZ): "A kormányprogram általunk értelmezett iránya a kilenc és fél millió koldus országa"

...

Döry Miklós (MSZP): "én nem osztom Szabó György képviselőtársamnak azt a meglátását, amit ő nemrégen lát, mert elég sok időt töltött ahhoz Izraelben, hogy ne lásson rá az itteni dolgokra, hogy itt koldusok országába tért vissza, amikor hazajött, de hát ha ennyire nem érzi jól magát, egyre közelebb kerülünk a schengeni határokhoz."

...

Merkel Dávid az SZDSZ kerületi frakcióvezető-helyettese kijelentette: teljes szolidaritást vállalnak Szabó Györggyel és az SZDSZ is lemondásra szólítja fel Döry Miklóst.

Forrás: index.hu

Tegye fel a bal(lib) kezét, aki szerint Döry Miklós idézett mondataiban antiszemita felhang van.

Köszönöm.

És most tegye fel a (szélső)jobb kezét az, aki szerint ez az egész tökéletesen beleillik az eddigi hisztibe, csak most rossz felé sült el a puska. Istenem, vadászbaleset, hullik a férgese.

Bónusz feladat: az Index bevezetőjében a "így nyugodtan elhagyhatja Magyarországot, ha nem tetszik neki" mennyire írja le pontosan a szocialista képviselő által mondottakat, illetve ha nem, melyik irányba torzít inkább?


Gyengébb balkezesek megengedhetnek maguknak a fenti feladatban egy kis csalást: cseréljék le az Izrael szót a mondatban mondjuk Ausztriára, vagy simán külföldre. Akkor az jön le, hogy Döry szélsőségesen osztrákellenes/külföldiellenes lenne?

Ha nem, akkor mi a szabály? Ha az illető mond valamit, amiben "tiltott szó" fordul elő, akkor az egész mondandóját eszerint értelmezzük, felpörgetve a hisztit, meg sem próbálva megérteni a mondanivalóját?

Mi adja egy mondanivaló jelentőségét? Az, ami benne van, az amit mondani akart az illető, vagy az, amit bele akarunk látni? S mit akarunk belelátni? És miért akarjuk azt belelátni? Ha nem értünk egyet vele, akkor mi a könnyebb? A vélemény ellen érvelni, vagy az egészet egy konvencionális ponton lekezelni, s ennél a ponton lehetőleg minél több embert ráuszítani, akik mind a saját véleményünket hangoztatják, élből elutasítva az érdemi vizsgálatnak a szándékát is? Vajon utóbbi erkölcsileg elfogadható és feltétel nélkül támogatandó dolog, mert a cél szent, vagy egy mocskos, erkölcstelen vitamódszer ez is? Avagy a cél szentesíti a módszert? És milyen cél szentesíti? És csak az enyém, az övé nem?

Feltennék egy egyszerű kérdést, a szélsőségek érzékeltetése, a kontraszt végett.

Hitlernek lehetett igaza? Bármiben? Ha Hitler élne, és bármit mondana, akár mondjuk Izraelről, akkor azt alapból el kellene utasítania "minden becsületes embernek"?

Hol van az a határ, amikor valakinek még a mondandóját még a tartalmi rész szerint ítéljük meg, és mikor kapcsol be a szent felháborodás belénevelt végtelen ciklusa a teljes elutasítás és elutasíttatás céljából?

Az, hogy a politikusok miért teszik ezt, azt értem. De azt, hogy átlagemberek miért, azt még nem igazán.

Update: ezt ma olvastam, egy igazi náci volt sokáig a baloldal számára. Nézzük meg miért...