Az utóbbi hetekben betelt a pohár nálam. Tudom, hogy ez itt csak fing a viharban, de jobbos szavazóként, egy évig a Konzervatórium szerzőjeként, aktív jobbos kommentelőként ezúton elbúcsúzom a Fidesztől. Nem tudok érdemben érvelni egy olyan párt mellett - sem itt a blogszférában, sem a való világban - amely közli, hogy kiáll a vasutasok idióta, valóságtól elrugaszkodott követelései mellett, és év végén 1300 kérdést küld be, megdolgoztatva a minisztériumok alkalmazottait csak azért, mert úgy gondolja, hogy ez jó vicc. Ezzel elérték a leépülésnek egy olyan fokát, amit már nem tudok vállalni.
A jobboldal vezető pártja az utóbbi 7 évben olyan politikát folytatott, hogy ennél még az is jobb lett volna, ha csak csöndben maradnak. A 6 év ellenzéki szerep után láthatóan elveszítették a kapcsolatukat a valósággal, valamiféle álomvilágban élnek. Talán a hatalomba visszakerülés visszazökkenti őket a rendes kerékvágásba - nem tudom, remélem - de egy biztos, nekem már nem maradt egy olyan párt sem, amelyikhez adnám az arcomat. Igazából teljesen mindegy számomra, ki vezeti ezt az országot, mind ugyanazt a demagóg dumát nyomják, egymásra licitálva - mert nekik nem az én adófizetői szavazatom kell, hanem az állam által eltartott és fenntartott állampolgárok millióinak szavazata.
Átlagos, középosztálybeli, adófizető polgárként immár úgy érzem, egyik párt politikája sem szól az én érdekeimről. Így nem látom, hogy nekem miért kellene köztük választani. Ha majd lesz egy olyan rovat, hogy "Egyiket sem", akkor megyek szavazni, visszatérve így az origóhoz. S a blog ezzel bezár.
kommentek