Annak idején láttam a videót, emlékszem a veszett dühre, ami eltöltött, amikor néztem. Maine Coon macskánk itt dorombol az ágyon mellettem. Jókora, másfél évesen is már 6 kilós, hiúzforma vadmacska, még a bojt is megvan a fülén, s nem is igazán "ölmacska", nagyobb mint egy jókora tacskó. Toepler ezt nem tudná könnyen a vízbe fojtani, rojtosra tépné a karját. Biztos még mondaná is, hogy "karmol ez a kurva macska".
Nem láttam a filmet, azonban a címe elmond valamit. Valószínűleg azt, amiről a film szólt. Akárhogy is, Toepler Zoltán már mindenképpen megfizetett a tettéért, nyilvánossá vált a lakcíme. Őszintén nem sajnálom érte, a művészi mondanivalóját meg leszarom.
 |
 |
A párom vegetáriánus. Nem vegán, tojást és tejterméket fogyaszt. Nem egészségi okokból teszi, nála megvan az a reakció, ami képessé teszi arra, hogy kitartson: ha húst lát, látja az állat szemét, érzi a dobogó szívét, és a fájdalmát, s sírva is fakad adott esetben, pl. a múlt héten a kismalac feje láttán, a Cora-ban a pulton. Szerencsés ember, "látó", nem csak ezekben a dolgokban.
 |
Én álszent vagyok. Tavaly nyáron megpróbáltam én is, hogy nem eszem húst,de csak kb. 3 hónapig bírtam, nem éppen folyamatosan. A kolbászban tudatosan törekszem nem látni azt, amiből van. Szeretem pl. a harkai kolbászt.
Nem akarom látni az állat szemét, érezni a szívverését, és főleg nem a fájdalmát. Ott van, de elfordulok tőle. De a gondolat egyre többször előtolakszik. És olyankor nekem sem megy, leteszem a kaját. De harcolok, hogy igazolhassam magamnak, hogy miért is eszem meg. Az eredeti formájára nagyon nem hasonlító dolgoknál el is kerül a gondolat.
 |
Jó viszonyban vagyok az állatokkal, általában szeretnek engem. Természetes számomra, hogy nem eszem kutyát, nem eszem macskát. Számomra, aki évekig járt tereplovagolni, természetes az, hogy nem eszem lovat, sőt undorral fordulok el tőle. Akárcsak a stüszikalapos hobbimészárosoktól. Örülök minden vadászbaleset hírének, úgy érzem, olyankor, van igazság a Földön. Bocs MG, de leszarom Fekete Istvánt is ebből a szempontból. Így vagyok én álszent.
 |
Kollégám eszik lovat, szereti is, ő sosem lovagolt. Bevallom, viszolygok kicsit tőle, ha eszembe jut, hogy lehet hogy Gránitot, az öreg heréltet eszi éppen. Nem tudok nyulat sem enni, mert sokszor volt nyuszink. Nem tudok enni semmilyen olyan állatot, amihez kötődtem valaha, még akkor sem, ha sosem találkoztam vele. Valószínűleg simán lelőnék egy halászt, hogy megmentsek egy delfint, s az egész tárat belelőném az orvvadászba, aki a gorillára vagy elefántra vadászik. Ugyanígy vagyok az ázsiaival, ha megenné a kutyámat és a macskámat.
 |
Valami itt rohadtul hibádzik. Persze, magyarázat mindig van. Toepler is álszent, természetesen. Ő meg is fizet érte. Akik húsevőként felháborodnak a macska halálán, mikor fizetnek meg érte? Mindennek megvan az ára, annak is, amit bemagyarázunk magunknak.
Nem érdekel minket az állat élete, halála, és nem érdekel a fájdalma. Elhitetjük magunkkal, hogy jogunk van hozzá, hogy megegyük. Esetleg lelkiismeretfurdalásunk van, mert megesszük, de eltereljük a gondolatunkat. Elhitetjük magunkkal, hogy nem szenvedett, hogy "azonnal meghalt". Elhitetjük magunkkal, hogy "nem éreznek úgy, mint mi". Elhitetjük magunkkal, hogy amit eszünk, kolbász, az csak egy piros rúd, nem olyan húscafatok és apró csontdarabok zsírcseppekkel, ami valaha egy ugyanolyan állat volt, mint a macska, amely itt van mellettünk.
Nem egy olyan állat, ami esetleg valaha vidáman vágtatott hátán a lovassal, egy gyönyörű és értelmes lény, aminek utolsó, régóta halott maradványai eltűnnek az arcunk közepén lévő nyálas fekete lyukban.
 |
Könnyű annak, aki ezt el is hiszi. Én eszem, tisztában vagyok a következményeivel, de a felelősséget nem vállalom. Remélem, csak még, s előbb-utóbb én is látni fogok, mint a párom. Egyelőre sajnos a szárnyas élete, halála, fájdalma egyáltalán nem hat meg.
Disznót, marhát már némi viszolygással eszek, sokszor inkább nem, és nem azért, mert nem szeretem az ízét. Úgy érzem, akkor leszek teljes ember, ha egyszer képes leszek zsigeri undorral elfordulni minden olyan ételtől, ami egykor lélegzett, érzett, mozgott.
kommentek