Az első szabad választáson hittem abban, hogy a politikusok kizárólag szolgálni akarják az embereket, s szavaztam azokra, aki a legszimpatikusabbak voltak. S láthattam ezen "idolok" kicsinyes marakodásait, erkölcstelenségüket és cinizmusukat felém, a választó felé. Láthattam, hogy sokan közülük olyan dolgokat engedhetnek, s engednek meg magunkak, ami alapján a hétköznapokban nem nevezném őket másképp, mint gazembereknek.

De választani kell, demokratikus jogunk és egyben kötelességünk is. Így már csak abban hittem, hogy ha már a politikusok maguk nem is mind jók emberként, de hát szegénykéim, kénytelenek egy bizonyos, az emberek közötti viselkedés szabályai szerint nem igazán elfogadott szintre kerülni ahhoz, hogy sikeresek lehessenek "szakmájukban", és az általuk képviselt JÓT, mint ügyet szolgálhassák, hisz egy-egy eltévedt bárány sem mocskolhatja be magát az ÜGYET.

Szóval hittem akkor a JÓBAN, és mentem szavazni, de a kétség már felütötte a fejét. Hogy meg vagyok etetve, és meg vagyunk etetve mindnyájan.

Ez a blog erről az etetésről szól... még nem tudom, hogyan, miről fogok írni, egyelőre csak írok. Tartsatok velem! Hátha ki tudunk sütni valami okosat, aminek értelme is van. Nehogy már ez egy végleges állapot legyen, ami ellen semmit nem lehet tenni az égadta világon... :(