Descartes mondta egyszer a következőket: "nem értek egyet a véleményeddel, de az életemet adnám érte, hogy elmondhasd". Kb. ezt jelenti a demokrácia. A nagy demokráciákban (mint Magyarország is az a mindenkori uralkodó elit szerint) ez már láthatóan egyre kevésbé működik.

Mikor lesz egy demokráciából diktatúra? Van köztük átmenet? Hogy ez még majdnem demokrácia, ez már nem annyira, de még nem diktatúra? Ez meg már diktatúra, mert...? Kötve hiszem.

Egyelőre azt látom, hogy igen, szerintük demokrácia van, hajaj, de a szükségállapot megköveteli, hogy szűkítsük a demokratikus jogaitokat. (Motoszkál bennem, hogy ez fordítva is lehet - szükségállapotot gerjesztünk, hogy szűksítsük a jogaitokat. Szükségállapot az is, ha az uralkodó gazdasági-politikai elitnek kényelmetlenné válnak dolgok.)

Lehet, hogy túlságosan cinikus vagyok, de a totalitárius rendszerekben sem volt szabad a mainstreamtól eltérő véleményeket hangoztatni. Mostanában nálunk is terítéken van/volt a gyűlöletbeszéd elleni törvény, illetve ismerjük a holokauszttagadás következményeit is.

Megértem ezeknek a dolgoknak az indítékait, azonban nem tudom nem megemlíteni, hogy igazából itt sem a miért a lényeg, hanem a mit. Szólásszabadság van, vagy nem? "Igen, de...?" Akkor nincs szólásszabadság. Vagy van, vagy nincs, olyan nincs, hogy van, csak ezt meg azt nem mondhatod.

Radikálisabb példával élve: mondjuk azt, hogy rendben, ne legyen szólásszabadság, sőt akik nem megfelelő dolgokat mondanak, azokat végezzük is ki. Hogy ez túl durva lenne? Hogy magyarországon nincs halálbüntetés? Na és? Egy kis halálbüntetés azért lenne, mint ahogy egy kis cenzúra is van. Ez már nem kóser ugye? Kivégezni valakit a véleményéért? Nem? De börtönbe zárni, azt igen? Pedig nincs igazán különbség.

Sántít ez az egész, szar van a palacsintában. Ezzel az erővel majd még egy csomó dolgot nem szabad mondani. Előbb-utóbb eljön az is, hogy mit KELL mondani. És szerintük még mindig demokrácia lenne, csak hát szűkítenünk kellett a jogaitokat mert szükségállapot van.