Senki ne gondolja, hogy amiről e blog beszélni kíván, és amit tudatosítani kíván, az példa nélküli lenne. Idézet TGM cikkéből, Népszabadság Online:
"Varga István közgazdász érdekfeszítő cikke (Magyar Nemzet, 2006. július 3.) bebizonyította, hogy tévedés a kormánynak és támogatóinak az a kevesektől bírált meggyőződése, amely szerint a magyar állam eladósodását a nyakló nélküli szociális költekezés okozta. Az Állami Számvevőszék kimutatta, hogy a 2000 és 2005 vége közötti, 4813 milliárd forintos kamatkiadás az adósságnövekmény 82,2 százaléka. Nem igaz az, hogy a 8700 milliárd forintnyi többletkiadás népjóléti célokra ment; az adósságtöbblet majd' háromnegyede - írja Varga István - az adósságszolgálatból ered. A kb. 13 ezer milliárd forintos forrásbevonás célja a kifutó hitelek megújítása volt kb. 8 ezer milliárd forintos öszszegben, így maradt a kb. 5 ezer milliárd forintos hiteltöbblet! A pénz a hitelezőkhöz áramlott. A kamatterhek nélkül számított GDP-arányos hiány soha nem ment a kritikus 3 százalék fölé, sőt: 2000-2001-ben többlet mutatkozott, 2003-ban 1,6 százalék volt a hiány, 2004-ben 1,4. A kamatkiadások 2000-ben a GDP 5,6 százalékát emésztették föl, majd 3-4 százalékra mérséklődtek. "
A végszó különösen érdekes egy volt SZDSZ-es tollából:
"A magyar nép sem csak a "szociális romantikát" fizeti meg, kedves Gyurcsány Ferenc, a mostani életszínvonal-csökkenéssel, hanem egyszerűen: a kamatos kamatokat. S elsősorban azért kell fizetnie, mert országunk, államunk kicsi és gyönge. Nem azért, mert "baj van" a gazdaságban: nincs baj. "A gazdaság" mint olyan csakugyan dübörög, az adófizető és az egyre több munkanélküli (az "ipari tartaléksereg" a munkaképes korú lakosság 57,8 százaléka...) azonban nyög. Nem kétlem, hogy a jelenlegi erőviszonyok között, a jelenlegi (rossz) rendszerben valamilyen "kiigazítás" szükséges, ha a még rosszabbat el akarjuk kerülni. Szemléltető oktatás ez arról, hogy a kapitalizmus ésszerűtlen rendszer, amely ciklusonként épít vagy rombol, s a nagy fejlődés közben kontinensek halnak éhen. Nyugodtan rajongjon érte, aki akar, de lássa be: tőketisztelete - ha nem tőkés - épp olyan barbár előítélet, mint a többi."
Erről miért nem beszél senki a médiában? Miért kell a vezetőinknek azt hazudniuk, hogy mindezt az összeget ránk költötték? Mi kényszeríti őket erre? Vagy mi előnyük van belőle?
kommentek