
Sokat hallottunk a sötét középkorról, de létezett arany középkor is. így például 1150-től 1450-ig ilyen arany középkor volt Közép-Európában. Ez a korszak csodálatos kulturális örökséget hagyott ránk. Ez a kamatmentes pénznek köszönhető. 1150-ben a magdeburgi érsek elkezdett olyan érméket nyomatni, amelyeket évente kétszer be kellett szolgáltatni kicserélés végett. Ennek az volt a célja, hogy az adót a legegyszerűbben és a legpontosabban beszedjék. Ily módon tizenkettő régi pfenigért kilenc újat lehetett kapni, a három pfenig különbség volt az adó. Akkoriban a tőkejövedelem után kellett adót fizetni, miközben az érték-előállító munka adómentes volt. Azért, hogy az érméket gyorsan és tetemes költség nélkül ismét beolvasszák és kibocsáthassák, csak az egyik oldalára nyomtak mintát, és innen kapta a nevét, hogy „Brakteat", azaz vékony bádog. Ez az adózási s pénzkibocsátási módszer hamarosan egész Németországban elterjedt.
Ennek az lett a következménye, hogy a pénzfelhalmozás nem volt kifizetődő, és elveszítette értelmét. Azért, hogy a polgárok elkerüljék a pénz kicserélését, készek voltak kamatmentesen továbbadni, mert csak annak kellett az érméket cserélésre benyújtani és a cserélési illetéket kifizetni, akinél éppen a pénz volt. A Brakteat így továbbadási kényszer alá került és vagyonfelhalmozás helyett ismét az értékteremtő munkát elősegítő közvetítő közeggé, azaz csereeszközzé vált. Ma pontosan ennek az ellenkezője érvényesül. A pénzt csak úgy lehet eredeti funkciójára használni, ha először valaki kamat formájában kötelezettséget vállal pénzhasználati díj fizetésére.
A pénz csereeszközzé válásának nagy hatású következményei voltak a gazdasági és a társadalmi életben. Addig tartott a német történelem leghosszabb és legeredményesebb korszaka, amíg a Brakteat volt forgalomban. Oly mértékben sikerült a társadalmi különbségeket kiegyenlíteni, ahogyan sem előtte, sem utána nem volt lehetséges. Kizárólag értékteremtő munka által lehetett jóléthez jutni, és nem a pénz, illetve az utána járó kamat révén. Mit jelentett ez a gyakorlatban? Minden évben kilencven nap volt a szabadnapok száma, de egyes helyeken 150 nap. Munkaszüneti nap lett a hétfő, s így például a kézműveseknek csak négy napot kellett hetente dolgozniuk. Volt olyan tartomány is, ahol a bányászoknak csak napi hat órát kellett a föld alatt tartózkodniuk. Még a mezőgazdasági munkát végző parasztok is munkalehetőséghez jutottak építőmunkásként és kézművesként a gyorsan növekvő városokban. A bajorországi Augsburgban például egynapi bérért három kiló kiváló minőségű húst lehetett vásárolni.
1300-ban elérte a csúcspontját az új városok alapítása. Ezekben az időkben épültek a csodálatos katedrálisok, amelyeket a városok polgárai finanszíroztak, mert volt rá elég pénzük. A helyzet akkor változott meg, amikor pénzsóvár kereskedők fokozatosan olyan pénzérméket kezdtek használni, amelyeket már nem kellett félévenként cserére beszolgáltatni. A korszak leghíresebb pénzemberei, az augsburgi Fuggerek pl. négy éven át halasztották a tulajdonukban lévő pénzérmék becserélését.
Az európai történelemnek az 1480 és 1560 közötti korszaka számos olyan konfliktust tár elénk, amelyekhez hasonlókkal ma újból meg kell küzdenünk. Ilyen a globalizáció következményeként a harmadik világ fokozott eladósítása és kizsákmányolása, a nyersanyagok egyenlőtlén felhasználása, a növekvő és tartós munkanélküliség, a bérek zsugorodása, de mindenekelőtt a kamatoskamat-mechanizmussal működtetett magánpénzrendszer világméretű uralomra jutása. A mai eladósodás által okozott problémákhoz hasonlóak már a történelemnek ebben a korszakában is léteztek. A termékek és a termelési folyamatok természetesen igen sokat változtak, de a kamatozó pénzrendszer hatása a tények tanúsága szerint több száz év múlva is hasonló hatásokat vált ki.
A Fuggerek pénzügyi sikereinek is a kamatozó pénzrendszerben van a titka. Ennek a sváb családnak a felemelkedésével kezdődött az európai gazdaság diadalmenete és egyik legkonfliktusosabb időszaka. A Fuggerek-hez kapcsolható a világ első multinacionális konszernje, továbbá azoknak a gazdasági szervezeti formáknak a létrehozása, amelyek ma is léteznek. Az olyan vegyes konszernek, mint például a Flick-csoport vagy az amerikai Litton multinacionális konglomerátum, nagy hasonlóságot mutat az egykori Fugger-konszernhez. A Fuggerek tapasztalt és merész üzletemberek voltak. Volt érzékük a technikai fejlődésből származó üzleti haszon növeléséhez, valamint az emberi jellem gyengéinek üzleti célból történő kihasználásához, így például nagy hasznot zsebeltek be a fejedelmek bűnös szenvedélyeiből, de az akkor beindult nagy tengerentúli fölfedezésekből is. Kérges szívűen kihasználták a vallásos emberek félelmét a túlvilágtól. Pénzéhes kalmárokként értették annak a módját is, hogy a maguk gazdagodására használják ki a tudósok felismeréseit is.
A Fuggerek a saját gazdagodásukra használták az Alpok hegyvidékének természeti kincseit is, ahhoz hasonlóan, ahogyan ma a nagy olajtársaságok használják ki az energiahordozókkal rendelkező országokat, elsősorban az arab államokat. Értettek ahhoz is, hogy miként vesztegessék meg a hatalmat gyakorló kortársaikat, ígyalakítva át pénzügyi fölényüket számukra kedvező politikai döntésekké. Szinte pontosan úgy, ahogyan ma megvesztegetik a szupergazdag korporációk a politikai döntéshozókat. Jacob Fuggernek sikerült megkaparintania Tirol valamennyi ércbányáját. Ezután leváltotta az alpesi tartomány fejedelmét, Zsigmond herceget. Ma is tanúi lehetünk, hogy a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia hogyan mozdítja el azokat a politikai vezetőket, akik valamilyen okból már az útjukban állnak.
Jacob Fugger arra használta fel piaci hatalmát, hogy hatalmas monopóliuma létrehozásával gazdasági önkényúr lehessen. Úgy manipulálta az árakat, amíg valamennyi konkurensétől megszabadult, s versenytárs nélkül maradva még erőteljesebben tudta kizsákmányolni saját vevőkörét Amikor a történelmi uralkodó osztály, a német birodalmi rendek véget akartak vetni ennek a profitszerzési monopóliumnak, az mentette meg a Fuggereket, hogy maga a császár kelt legfontosabb hitelezői védelmére. A Fuggerek Európát behálózó konszernje nem sok hasznot hozott az akkori Németország számára. A termelőerők nagyméretű növekedésének gyümölcsei felemésztődtek a németek és franciák, a katolikusok és protestánsok, a keresztények és a mohamedánok között dúló háborúkban.
A Fuggerek befolyási övezete Dél-Amerika partjaitól az európai kontinensen át Ázsiáig terjedt. Csak két másik családhoz lehet őket hasonlítani. Az olasz Medicikhez és a frankfurti Rothschildokhoz. A Fuggerek, akik sváb nagykereskedőként kezdték, a bérvitákat olykor ágyúval és bárddal intézték el. Korunk dúsgazdag pénzoligarchái gazdagabbak, mint a Fuggerek. Anton Fugger mérlege 1550-ben hatmillió guldent mutatott. Mégis a középkor eme szupergazdagjai nagyobb hatalommal rendelkeztek, mint a jelenkor milliárdosai.
Ha a Fuggerek aranyguldenjét átszámítjuk aranyra, akkor kiszámíthatjuk, hogy mit is érhetett az a hatmillió aranygulden. Egy rajnai aranygulden annak idején 3,25 gramm aranyat tartalmazott. Egy gulden ma körülbelül 75 dollár és így hatmillió gulden 450 000 000 dollár értékű lehetett. A Fuggerek a gazdasági élet szinte minden területét uralták. Tulajdonosai voltak a Német-római Birodalom legfontosabb kereskedőházainak és bankjainak, tekintélyes bányavállalkozók voltak, fegyvergyárosok és pénzverők. Mindez nagy politikai hatalmat jelentett. Jacob Fugger tartotta kézben a hatalmat V. Károly császár birodalmában. Tekintettel a Habsburg-család spanyolországi szerepére is, V. Károly birodalmában sohasem nyugodott le a nap. De még a császár sem rendelkezett nagyobb hatalommal, mint az augsburgi bankár- és kereskedőfejedelem. Ugyanis ő fizette a császárválasztás és a hadsereg költségeit. Cserébe ezért döntően beleszólt az uralkodó politikájába is. Felmerül a kérdés: mi volt az egyszerű sorból származó sváb üzletember titka?
Ez a titok a kamat újrabevezetése volt a pénzrendszerbe. A Fuggerek felemelkedését megelőző időkben a vallásos keresztényeknek büntetés terhe mellett tilos volt a hitelek után kamatot felszámítaniuk. Az egyházjogi tilalom azonban nem tudta kiiktatni egyes keresztények nyereségvágyát. Az egyházi kamattilalom miatt ebben az időben csak a zsidók kereskedhettek pénzzel. A gazdasági élet fejlődése miatt megnövekedett hitelszükséglet azt eredményezte, hogy a tilalmat - legalábbis a latin országokban - nem vették szigorúan. A németek azonban nagyon is vaskalaposan tartották magukat ehhez a tilalomhoz. Nem tudták, hogy miként kell bánni a tőkével és a hitellel. Az olyan olasz bankárdinasztiák, mint a Bárdi, a Frescobaldi, a Peruzzi és a Medici-család tagjai — valamint a zsidó származású velencei pénzemberek — idejében felismerték az európai gazdaságban rejlő lehetőségeket. A németek a pénzügyi technikáknak, amelyeket nem értettek, csak újra és újra fellángoló erőszakosságokkal tudtak ellenállni. Gyakran erőszakkal szerezték vissza maguknak azt, amit a Rothschildok ősei fortéllyal és fejlettebb pénzügyi érzékkel szereztek meg tőlük.
Már említettük, hogy a Fugger család felemelkedésének titka a kamat újra történő használatában rejlett. Ennek a családnak a tagjai csak igen magas kamatozással nyújtottak kölcsönt, így például egy 900 gulden nagyságú kölcsön 6 év után 30 000 gulden kamathozamot biztosított. A földművelő parasztoknak - ha a rájuk kiszabott fizetési kötelezettségeiknek nem tettek eleget — késedelemi kamatot kellett fizetniük. Ezt az úgynevezett csúszó kamatozás alkalmazásával kellett teljesíteniük. A késedelem minden napjával a kamat mértéke megkétszereződött. A fokozatosan bevezetett Ewigen Pfennigek (örök pfenigek, vagyis olyan pénzek, amelyek erteké nem csökkent a beszolgáltatás után) eredményezték azt, hogy óriási változások jöttek létre a vagyonmegoszlásban. Néhány évtizeden belül már nem volt pénz arra, hogy befejezhessék a hatalmas gótikus építményeket Közép-Európában. A kamatozó pénz bevezetése következtében a csodálatos dómok és katedrálisok építését 300 éven keresztül fel kellett függeszteni, és csak a következő évszázadban lehetett őket befejezni. A lakosság gazdasági helyzete oly mértékben romlott, hogy a XVI. század elején véres parasztháborúkra került sor. A céhekbe ezentúl már nem léphetett be akárki, s így az önállósodáshoz vezető út a legtöbb ember számára bezáródott.
Ekkor jött létre új társadalomalkotó tényezőként a függő helyzetű bérmunkások rétege. Egyidejűleg az új felfedezések és találmányok bevezetését szinte minden eszközzel akadályozták, így például a céh betiltotta a gépi szövőszékek előfutárainak az alkalmazását 1586-ban, s feltalálóját meggyilkoltatta. Az emberek nem tudták megmagyarázni a gyors és pusztító gazdasági romlás okait, s babonás félelemmel a boszorkányok ellen fordultak. 1484-től egyre gyakoribbá vált a boszorkányok máglyán való el-rgctése. Az arany középkor átadta a helyét a sötét középkornak, amely végül is elvezetett ahhoz a pénzközpontú társadalomhoz, amely ma globális méretekben került uralomra.
A globalizálással nem az a probléma, hogy az egész világra kiterjed, hanem az a baj vele, hogy egyoldalúan a magánpénz-monopólium mozgásterét terjesztette ki. A gazdasági szabadságot úgy értelmezték: a pénztőkének joga van ahhoz, hogy korlátlanul visszaélhessen a szabadságával. Olyan értékek, mint esélyegyenlőség, társadalmi igazságosság, szociális partnerség és érdekegyeztetés, fokozatosan elveszítették jelentőségüket. A felvilágosodás nagy jelszavából — szabadság, egyenlőség, testvériség - az egyenlőségés a testvériség nem globalizálódott, és a szabadság is csak a tőke korlátlan szabadságaként hódította meg a világot. Ennek a világjelenségnek az oka a világot uraló globális pénzrendszerben működő kamatos-kamat-mechanizmus, amely állandó növekedésre kényszeríti a világgazdaság egészét. A megfelelő hozamok hosszú távon azonban csak úgy biztosíthatóak, ha kiiktatódnak a gazdasági és a társadalmi életből az esélyegyenlőség, az igazságosság és a szolidaritás értékei.
A jelenlegi folyamatok igazságtalanok, mert nem kötik a tulajdonos személyes teljesítményéhez a gazdasági gyarapodást, és a vagyon áramlását csak alulról felfelé biztosítják. A globalizáció a világnépesség többsége számára elviselhetetlen mértékű terheket jelent. Mindenkinek többet és keményebben kell dolgoznia, miközben szükségszerűen egyre kevesebb munkabért kap érte. A munkajövedelem jelentős része a robbanásszerűen növekvő eladósodás kamatterheinek fizetésére fordítódik. Hatalmas méretű tőkék keresik a nyereséges és biztonságos befektetési lehetőségeket, ugyanakkor a termelő gazdaságot fojtogatja a tőkehiány, és a pénz nem tudja teljesíteni azt a szerepét, hogy a gazdasági folyamatok közvetítő közege legyen.
Aki a történelmet tanulmányozza, annak az antik Róma és a jelenlegi globális pénzuralmi rendszer hanyatlása nagyon hasonlónak tűnik. A Római Birodalomnak ebben a dekadens korszakában kevesek határtalan gazdagodása a lakosság többségének elnyomorodásához vezetett. A hátrányos helyzetűek féken tartása pedig megszülte a kenyér és a cirkusz manipulációs technikáit. Egyre több tény utal arra, hogy a jelenlegi uzsoracivilizáció is a hanyatló Róma sorsára jut.
A különbség azonban igen nagy, mert ma már ismeri az emberiség a kiutat ebből a kamatoskamat-mechanizmussal működtetett pénzuralmi rendszerből. Az immáron világméretűvé vált magánpénzrendszer-monopóliumot ismét a demokratikus legitimációval rendelkező közhatalom ellenőrzése alá kell helyezni, vagyis vissza kell állítani a közpénzrendszert. A kamatmentes közpénzrendszer hatékonyabban tudná ellátni a gazdasági élet közvetítő közegének a szerepét, és ismét a termelőtevékenységnek — ahol a valódi értékteremtés folyik - adna elsőbbséget a spekuláns pénzgazdasággal szemben.
kommentek