Egyiket sem!

A hírszerzőn találtam egy publicisztikát, Hogyan bánt el a népi Kína a világ liberálisaival címmel.

Egy barátommal beszélgettünk erről a cikkről, és szóba került, hogy ebben az egész történetben van egy apró képzavar, egy előre befűzött szál, s egy túl gyorsan levont következtetés, ezáltal a cikk már nem tényközlésé vált, hanem véleményé, de az egész mégis olyan, mintha egy egységes egész lenne, egy helyzet tényszerű ismertetése. Nem töpreng a szerző, állít.

A cikkből simán lejön, hogy Kína intézte el, hogy a civil szervezet konzultációs jogát megvonják az ENSZ-ben.

Félreértés elkerülése végett, elhiszem, hogy Kína vissza akarta vonatni a jogot... ebből a szempontból minden stimmel. De a 99% igazság mellett ott van az 1% valószínű hazugság. Kína kérte, valaki(k)nek kapóra jött (nem Kubára gondolok), és már ki is zárták. Nem zúdultak fel a fejlett országok, nem intettek be Kínának, Amerika nem feszítette be kötélizmait. De Kína a mumus, mindent rá lehet kenni.

Amikor Kínára hivatkoznak, érdemes a dolgok és az érdekek mögé gondolni. Ő az új ellenség, aki ellen az egész nyugati civilizációnak egységfrontba kell tömörülni, kérdés és kétség nélkül, miután az arabokat sikerült mind kicsinálnunk. :(

A cikk, ha nem lett volna kicsit sem elfogult, valami ilyen címet kaphatott volna: Hogyan bánt el az ENSZ a világ liberálisaival. A cikk meg... :)