Jót mosolyogtam ezen a cikken Vadász János belvárosi vámpírvadászatával kapcsolatosan, azonban magán a helyzeten nem sok nevetnivaló van. Márcsak azért sem, mert ez bármelyikünkkel, vagy bármelyikünk hozzátartozójával előfordulhat.

Tudjuk, hogy van olyan, és nem csak a mesében, hogy a nagy kutya (nem feltétlenül nagyon nagy kutya, csak a kicsinél akárcsak kicsit nagyobb) odaszól a még nagyobb kutyáknak, vagy a hasonló nagykutyáknak, hogy te izé, vau, ez itt így meg úgy, ezt el kéne intézni. Mindnyájan hallottunk már ilyet, forrásnak javaslom pl. Zugügyvéd blogját, ha olyan szerencsénk van, hogy a magánéletben nem tapasztaltuk ezt meg kisebb-nagyobb mértékben.

Azonban, vannak azok az esetek, amikor a helyzet nyilvánvalósága ellenére az elit, a hatalom összezár, mert Jancsi a mi kutyánk kölyke. És a kiskutya nem tud mit tenni, max. a nyilvánossághoz fordul.

Jelen pillanatba egy fiatal kölyökkutyát vádolnak azzal, hogy agresszívan rátámadt egy nagykutyára, rákényszerítve arra, hogy teljes súlyát, s minden erejét bevesse ellene, az egész csaholó falkát segítségül hívva. Szegény nagykutya érdekei sérültek, rágalom is érte, mert azt mondták, valódi foggal vicsorgott a kiskutya torkán, pedig csak betehető műanyag agyarak voltak természetesen. Ezért pedig a rossz kiskutyáknak büntetés jár!

Az elit falka összezár mindig, ha kell, és együtt csahol. Miért nem tudunk mi is? Ennyivel okosabbak nálunk, talán jobb a pedigréjük, vagy mi?