A Zsanett-ügy legújabb fejleményei kapcsán kicsit belemetszenék az igazságszolgáltatás "habtestébe". Magával az üggyel kapcsolatban nem szeretnék állást foglalni, kizárólag a rendszer szempontjából nézném a dolgot.

Úgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatás, mint olyan, nem létezik. Az igazságot valóban a napvilágra hozó salamoni döntésekhez (Királyok I. könyve, 03 fejezet - a salamoni ítéletnél), salamoni hatalom is kellene, abból viszont, azt hiszem, egyikünk sem kér. Van ellenben jogszolgáltatás.

A jogszolgáltatás lényege az lenne, hogy az ügyben NEM érdekelt feleket mint az ügy felderítőit és bíráit nem befolyásolhatja semmi, csak az eljárás menetét szabályozó jogszabályok, és kizárólag a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönthetnek.

A döntésük több szinten megtámadható - persze arra semmi garancia, hogy valóban megalapozott ítélet születik, lásd pl. a Táncos-ügy furcsaságait. Utóbbiban nagyon fontos szerepe van az embernek, jelen esetben a bírónak, akinek mérlegelési lehetősége is van.

A Zsanett-ügy kétségkívül bonyolult eset. Egy ember szava áll szemben az állami rendfentartó szervek 5 tagjának szavával. Alapesetben is egy rendőr szava mindig többet nyom a latban, mint egyszem állampolgáré. S ezt a rendőrök is tudják.

Az állampolgár általában bizalommal fordul a rendőrhöz. Feltételezi, hogy azért tette le a rendőri esküt, mert az átlagosnál nagyobb igazságérzettel rendelkezik, és hajlandó azért a megalázóan kevés pénzért is a jogot képviselni, és a rendet fenntartani. Maga a rendszer is feltételezi ezt, sőt, el is várja. (Mellékvágány, de olyannyira elvárja, hogy azt mondja, hogy azokra van szüksége, akik ezért a pénzért is hajlandók ezt tenni. Ennek következményeit bármelyik cég HR-ese elmesélheti.)

Szóval, innentől fogva az állampolgár szava áll nem csak a rendőrrel, de a rendőrséggel szemben is, amely szolidáris a testület tagjaival, és az ő szava áll a társadalommal szemben is. Fontos látni ezeket a pszichológiai mechanizmusokat, amelyek a bűnöző rendőr képét elfogadhatatlannak tartják. És fontos látni azokat a mechanizmusokat is, amelyek ebben a konkrét esetben, egy lány megerőszakolása kapcsán működnek a társadalomban.

Hazánkban alapvetően férfiuralom van, és férfiszemlélet uralkodik. Jelen ügy sértettjét lekurvázhatja az ellenérdekelt ügyvéd anélkül, hogy valaki odamenne hozzá, és szemen köpné. Úgy nyilatkozhatnak róla közszereplők, ahogy. Más példa: egy politikusnőt simán "baszatlan picsának" nevezhetnek, és még a kommentezők (természetesen férfiak) sem is értik, hogy ezzel mi a baj.

Egyszerűbben, az uralkodó közvélemény szerint ha Te egy mai (kurva) modern (kurva) fiatal (kurva) lány vagy, és rendőrök erőszakolnak meg, akkor Téged egyrészt azért erőszakoltak meg mert kurva vagy, másrészt nem erőszakoltak meg, mert Te egy kurva vagy, és a kurvák hazudnak. Nekem kb. ez jött le eddig.

A teljes képhez azért tisztában kell lenni azzal is, hogy a szexuális zaklatás vádja használható fegyverként is, elég ha csak az ismert amerikai példákra gondolunk. Ott az indíték általában pénzszerzés, és/vagy valakik tönkretétele. Ha részrehajlás nélkül nézzük a dolgot, nem hagyhatjuk ezt sem figyelmen kívül. Ezért a valódi helyzetet mindenképpen csak a jogszabályok betartásából, a visszásságok meglétéből vagy hiányából, és az egyes állami szervek reakcióiból következtetve mérhetjük fel.

Nézzük a most ismert felállást.

Adva van egy lány, aki vállalja a megerőszakolt áldozat szerepével járó megpróbáltatásokat , ő tudja miért. Adva van a rendszer, beleértve szinte a teljes társadalmat, amely tagadhatatlanul előítéletes.

Adva van 5 rendőr, aki mellett ott a rendszer, a társadalom és a média. Tagadnak mindent, nem vállalják a hazugságvizsgálatot.

Adott egy pszichológiai szakvélemény, amit rögtön megcáfoltak más pszichológusok, és most már az ellentétes szakvéleményt is benyújtották.(A rendőrségi szakvélemények egyébként érdekesek, elég ha csak a gázspray-al kapcsolatosat nézzük, meg érdekesnek ígérkezik a Tomcat-féle bombagyár ügye is. Annyira mindenesetre, hogy ne vegyem készpénznek azt, amit az ebben az ügyben ellenérdekelt fél állít.)

Nem ez az első eset, amikor rendőrt nemi erőszakkal vádolnak. És nem ez lenne az első eset, amikor nem lehet semmit sem bizonyítani. És előfordult már, hogy a vizsgálatot maga az állami igazságszolgáltató rendszer akadályozta, volt már rá példa - azt senki sem tagadja, hogy a rendszerváltás előtt mindenképp. Most is ugyanolyan emberek mozgatják a gépezetet, sokszor személy szerint ugyanazok is.

Vannak - kell, hogy legyenek! - olyan emberek is a rendszerben, akiket nem az előítélet motivál, hanem a jognak akarnak érvényt szerezni. Remélhetőleg a befolyásuk is elég lesz ahhoz, hogy ne a társadalmi elvárások, az érdekek, és a tabuk érvényesüljenek.

Egyelőre nem úgy tűnik. Érdekelne egy hivatalos arc nyilatkozata pl. arról, hogy amennyiben a rendőröket azért zárták be, hogy ne tudjanak összebeszélni, akkor hogyan tudták megbeszélni a közös esküvőjüket? Ez nem bizonyít semmit a rendőrökkel kapcsolatban, ám annál többet elmond a rendszer hitelességéről, mint olyanról.

Személy szerint örülnék, ha kiderülne, hogy egyik vagy másik fél hazudott, de a fő problémát abban látom, hogy mint bármelyik állami rendszer, az igazságszolgáltatás rendszere sem ellenőrizhető és nem is bírálható (link itt is). Érdemes elolvasni az ÉS ezzel kapcsolatos cikkét is.