Látni kell azt, hogy azért az élet ebben az országban nem feltétlenül az elit miatt olyan, amilyen, hogy miért szorul össze a gyomrunk, ha pl. ügyet akarunk intézni. Ezek bizony mi vagyunk, választópolgárok, a szomszéd Józsi, meg ott szemben a Mariska, tudod, az okmányirodában dolgozik. Urambátyám rendszer a legeslegmélyebb szintekig.

Az elit bűne konkrétan ezekben a dolgokban, amelyek a mindennapjainkat befolyásolják, csak annyi, hogy nem tesznek meg minden tőlük telhetőt, hogy ezt felszámolják. Vagy megtesznek mindent, csak ennyire mélyen begyökereződött? Nem lehetetlen, amennyire tudom, mindig is így volt, elég ha csak néhány korábbi évszázadban játszódó történetet olvasunk.

Az ellenállást itt kell megkezdeni. Nem csak az elit szabadrablása ellen kell küzdenünk. Sokkal több teendőnk van ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. És sokkal hamarabb is érhetünk el eredményt.



Más szemében keressük a szálkát, Lopcsány mondjon le? Az egy másik kategória, de az ország problémáinak egy nagyon nagy része nem belőle fakad, és nem miatta érezzük magunkat szarul a mindennapi életben.  Ha ez szar Neked, barátom, akkor néz körül, mert fogsz találni szarabbat is.

Kimész tüntetni, közben meg biztonsági őrként dolgozva kiesik a kapa a szádból, amikor eligazítasz engem, a közönséges állampolgárt?

Állsz a tömegben a vezér előtt, lesve minden szavát, miközben én meg az első sorszámomat max. a seggembe dughatom fel, amikor arra várok, hogy szíveskedj végre intézni az ügyemet?

Panaszkodsz a banki ügyintézésre, miközben Te meg 2 órás ebédszüneteket tartasz az államigazgatásban dolgozva, és közlöd velem, hogy ne képzeljem már, hogy elmész az irattárba a papírjaimért, igenis szedjem őket össze újra a hatóságoktól? Ahol a Te hasonmásaid fogadnak?

Én azt akarom, hogy Te fizess meg ezért, nagyon drágán fizess meg, mert utállak, mint a szart, és a hátam közepére kívánlak. Azt akarom, hogy menned kelljen onnan, és soha ne tudj ott dolgozni. Azt akarom, hogy vonjanak felelősségre azért, amit velem, és millió sorstársammal teszel, az íróasztal mögött pöffeszkedve. Azt akarom, hogy a hozzád hasonlók kétszer is meggondolják, hogy hogyan bánnak velem, hogy lesniük kelljen minden szavamat.

És igen, azt is akarom, hogy ha Te elmész egy másik hivatalba, ahol nincs haverod, akkor Neked is lesniük kelljen minden szavadat, és kétszer is meggondolják, hogy bánjanak Veled.

Még csak pártpropaganda sem kell az egészhez, nem vádolhatnak semmivel, se populizmussal, se demagógiával. Csak ki kell mondani, hogy ebből elég, és ezért felemelni a szavunkat. Még csak az utcára sem kell menni, csak panaszkodni, panaszkodni, beadványok millióit beküldeni, konkrét esetekkel kapcsolatban.

Fogjuk munkára az úgynevezett elitet, takarítsanak ki maguk alatt. Aztán majd ők is sorra kerülnek, ahogy az erkölcs előnyeire rájönnek tisztelt polgártársaink a demokráciában.