Hát, Egyiketsem! Az a valódi probléma, hogy nem szimpla adópolitikai kérdésről van szó, hanem ott van a kérdékör mögött a véresen kemény rendszerkritikai szükséglet. Nem működik ez a módi már sehol sem rendesen. Hogy mi a megoldás, azt én itt ebben a kommentben nem fogom megmondani, de ideje lenne fölkötnie a gatyát mindazoknak, akik demokratának gondolják magukat és társadalomelméleti kutatómunkával ugyanúgy, mint nagyon alapos szociológiai vizsgálatokkal és mégalaposabb társadalmi vitákkal összebarkácsolni valami működőképes modellt, mielőtt ez az egész "szarból vár" ránk nem dől (vagy a barbárok ránk nem döntik).
üdvözöl bbjnick

"a családi adózás csak a társadalmi egyenlőtlenségeket szítja"
Nyilván. És a gyermekvállalási hajlandóságot se segíti, hisz az, hogy átlagos fizetésből nem lehet eltartani önállóan (pl. lakásöröklés nélkül) egy családot, még nem jelenti azt, hogy az emberek kevesebb gyermeket vállalnak. Ugye.

Jaja, főleg ha gyerekre meg fel lehet venni a segélyt, ugye...

Másrészt az, hogy a gyerekvállalási hajlandóságot növeli egy bizonyos országban, az nem jelenti azt, hogy máshol is, illetve fordítva. De nem is ezzel kapcsolatban vetettem fel.

Az nagyon valóságtól elrugaszkodott nézőpont, hogy aki több emberért tartozik felelősséggel, többet kell eltartania, az kevesebbet fizessen az államnak?

Túlságosan demagóg vagyok, ha azt mondom, hogy a mai magyar társadalomban azok tesznek a legtöbbet az országért, akik minimum 2, de inkább annál több gyereket vállalnak? Minden érzelmi szempont nélkül, kizárólag a számokat nézve.

"Jaja, főleg ha gyerekre meg fel lehet venni a segélyt, ugye..."
Én irónikusan írtam, mert nem tartom normálisnak, hogy egy középosztálybei prá, aki komolyabb oktatásban részesül, csak 29-30 éves korban engedheti meg magának a gyerekvállalást.
(és nem arra gondolok, amit egyik kedves blogger írt, h havi 450ből nem él meg...) Ezen simán lehetne segíteni adókedvezménnyel és ösztöndíj után járó gyeddel.

A segélyre gyúró népesség egy másik kérdés, ott érdemes olyan támogatásokat adni, amiért valami munkát (akár jelképeset)

Vettem. :)

Érdekes dolog ez a megélhetési dolog. Manapság szerintem az emberek sokkal több mindent akarnak, és a hitelek miatt sokkal több mindent be is vállalnak, ezzel növelve a környezetük igényszintjét is.

Számomra is egyszerűen hihetetlen, hogy valaki ma minimálnyugdíjból él el.

Egyébként nem baj, ha a nagy az igényszint, csak a pénzteremtő képesség legyen ezzel egálban, különben jön az, hogy a kormány a hibás, mert én nem kapok elég munkát, fizetést, stb.

Tetra volt egyébként az illető blogger? Elég nagy port kavart fel, hogy inkább kimegy, még Pilu is nekiesett.

Jaja, Tetrára gondoltam.
Én is kinn vagyok, több okból. Egyébként tényleg mi se éltünk volna meg Mo-on szülői segítség nélkül.
Ejh, de jó lenne egy félig-meddig egészséges országba visszaérkezni 5-7 év múlva!
Az igényszinttel meg észnél kell lenni, mert különben kinn ragad az ember. Jó szem előtt tartani, hogy a magyar szint (mondjuk a 2-8 évvel ezelőtti, nem a mostani) a világátlag, annál többet nem illik fogyasztani.

Én is voltam kinn kb. 4 hónapot egyben, igaz hétfő utazás, péntek haza, szóval nem szakadtam el igazán az anyaországtól. Ez a munkámmal járt s jár néha most is. Így nem volt igazán jó dolog, de megvolt a maga varázsa, amire néha még most is nosztalgiával gondolok, különösen a városra és lakóira.

A 4 hónapi tapasztalat alapján azt mondom, lehet, hogy egy huzamosabb kinn-tartózkodást mindenkinek meg kellene élnie egyszer az életében.

Egyedül egy idegen országban, idegen városban... pl. kinn éreztem igazán azt, hogy nem az a természetes, ami itthon van, a városi állapotok, a magyar vasutak állapota, stb. Hogy léteznek normális országok normális hozzáállással. Nekem speciel a multikulturalizmus is nagyon inspiráló volt.

Egy barátom mesélte, ő kint Amerikában elsőre megvette azt a dzsippet, amit mindig is szeretett volna, s utólag azért már másképp tenne, jobban visszafogná magát. Már 5 éve van kinn, de még nem tett félre annyit, amennyiből itthon lakást tudna venni. Másrészt miért is jönne haza? Befogadták, megél a fizetéséből szépen, túlórák nélkül, az ottani politikai hülyeségeken kívül tud maradni (nem állampolgár), az ország gyönyörű.

Mindenesetre, én személy szerint nem érzem úgy, hogy az embernek itthon kéne maradnia, ha nem lennének itthon lehetőségeim, akkor én is kinn keresném őket. De megértem azokat, akiknek a haza földje az éltető elem, és akik azt gondolják, hogy itthon kell tenniük, hogy itthon is jobb legyen. Igazuk van, ebben is tükröződik az, hogy minden országot a népe tesz olyanná, amilyen.

"Az nagyon valóságtól elrugaszkodott nézőpont, hogy aki több emberért tartozik felelősséggel, többet kell eltartania, az kevesebbet fizessen az államnak?"

Ha az államot mint rablóintézményre tekintve mérlegelünk, akkor nyilván mindenek felett áll, hogy mindenkitől minél többet beszedjen erőszakkal. Tehát ha úgy tekintjük!.
Egyébként ezt nevezik társadalmi egyenlőség megteremtésének (a kommunizmusban). Ellenben még az eredeti célja az államnak az volt, hogy egy újraelosztó rendszerként funkcionáljon. Egy család két dolgozójától több sarcot hajt be mint amennyit a gyereknevelésre visszaad, akkor a társadalmi egyenlőtlenség növelését nem azzal éri el, hogy családi juttatást hozna létre, hanem azzal, hogy beszed sokat de keveset ad vissza. Ráadásul akiktől arányában kevessebbet szed be az a kiválasztott elit aki nem a saját teljesítménye érdemeként szerezi hatalmas vagyonát, hanem a rendszer álnokságának kiaknázásával spekulációs tevékenységgel.

"Egyébként nem baj, ha a nagy az igényszint, csak a pénzteremtő képesség legyen ezzel egálban, különben jön az, hogy a kormány a hibás, mert én nem kapok elég munkát, fizetést, stb."

A pénztermelőképességnek versenyeznie kell a világban uralkodó kamatos pénzrendszer automatikus pénzmennyiség növekedésével. A pénzmennyiség persze nem a kis embernek dolgozik, hanem azt kőkemény kamatra kapja meg. Ha pedig megdolgozik érte, akkor a muinka adózott részéből még az állam kifizeti a pénzhasználati uzsorakamatot, vagyis az sem 100%-osan az övé amit bér formájában hazavisz, azért is kamatot fizet hiszen lemondott pénzügyi szuverenitásáról az állam.
Ennek a mechanizmusnak az eredménye pedig egy brutális infláció. Az előző évtizedekben nálunk is, egyébként nézzük csak meg az amerikai dollárt, száz éve amióta létrehozták a FED-et, azóta hányszázszoros pénzromlást produkáltak!
Ilyen pénzszivattyú funkcionalitással bíró neoklasszikus közgazdaságtan és bankrendszer mellett az ember igénynövekedéséből származó eladósodás eltörpül. Vagy azt akarják elhitetni velünk, hogy túlzott igény ha egy harmincas-negyvenes fiatalnak lakásigénye van?! Ha csak ezt az egy tételt vesszük, már ezt sem tudja mindenki maradéktalanul teljesíteni, főleg nem eladósodás nélkül.

Na de buta népet ki lehet fosztani monetáris trükkökkel.... hát szívás akkor!

"A pénztermelőképességnek versenyeznie kell a világban uralkodó kamatos
pénzrendszer automatikus pénzmennyiség növekedésével. "

Bocsi, rossz terminológiát használtam, itt a pénteremtő képességen a egyén bevételnövelő képességét értettem. Tehát nem vágyom S-es Mercire minimálbér mellett, végzettség és képesség nélkül, illetve vágyok, de akkor növelem a képességet, keresem a lehetőséget, dolgozom érte, ilyen vagy olyan módon.

Az is igaz amit te írtál.

Szóval két lényeges dologról van itt szó egyszerre. Valójában egyszerre kell tudni beszélni mindkettőről.
Egyrészt arról a túlfogyasztásról amikor az ember minden fedezet nélkül próbál hozzájutni fogyasztási luxuscikkekhez. Nyilván azért eshet a hitel csapdájába mert nem ismeri a pénzrendszer mechanizmusait, néha még olyan körülmények között is képtelen kiszámolni, mit is jelent az hogy valamit vissza kell fizetni kamatostul, ha nem volna pénzromlás és gazdasági válságciklusok!
Másfelől létezik a pénzrendszerben egy vezérelt ciklikus folyamat, amely összességében brutális inflációs formában alaposan "megadóztatja" a bérből és fizetésből élőket és a kis és középvállalkozókat. Minél kisebb a gazdasági ereje valakinek annál inkább nem tud védekezni az inflációs pénzromlás ellen. Ezt a ciklikus folyamatot ráadásul teljesen félremagyarázza a neoklasszikus közgazdaságtan, minek következményeként a hitelfelvevők nem tudják bekalkulálni így a visszafizethetőség számítása nemhogy hétköznapi emberek számára kivitelezhetetlen, de még közgazdászok sem tudják pontosan előrejelezni a pénzügyi válságok hullámainak hatásait.

Tehát a két probléma egymásra hatással van, azonban aki tanulmányozta az osztrák közgazdaságtant az tudja, hogy a jelenlegi pénzrendszerbe szervesen kódolt (valójában vezérelt) ciklikus fellendülés és a rákövetkező válság az sokkal erősebb.

Nálunk az a probléma, hogy a kis emberek túlfogyasztását ostorozzák, hisz az adót növeli a kormány, már most mérhetetlenül nagy, de ahogy elnézem mehet ez az adóigény akár 100% fölé is, amit ugye nem lesz ki fizessen már. Hogy egy ilyesmit finanszírozni lehessen, ahhoz háborút kellene indítani és újabb területeket kifosztani. Mivel ilyenre már nincs lehetőség, ezért megindult a háború a belső kifosztás irányába, vagyis mára már az ellenség a nép.

Mindenek mögött ott rejtőzik a pénzszivattyú mechanizmus, ami a szupergazdagok globális birodalmait automatikusan duzzasztja az uzsorakamat által, a pénzelőállítás monopólumának birtoklása fejében és nem a reálgazdasági teljesítmény által.

Sztem itt két nagyon nagy téma keveredik. Előbb érdemes őket külön-külön megviszgálni, aztán össszeereszteni.

1) adóztatás

2) demográfiai problémák, alacsony gyerekszám, elöregedés

1) Mondok valami liberális/neokon körben eretnekségnek számító dolgot.
ujgen.blog.hu/2007/11/28/parazita_elit
végül hosszú lett :) és lehet hogy az elites poszthoz jobban kapcsolódik.

Jogos, vizsgáljuk külön.
Megyek kommentezni. :)