A közbeszédben (nem a mainstream médiában, persze) elég régóta téma az elitváltás szükségessége.

Sokak szerint a regnáló politikai elitet egy az egyben el kellene távolítani, mert egyértelmű a közös felelősségük az ország jelenlegi helyzetéért. Egyre többen vannak azok, akik már mindegyik oldalban csalódtak, s akik még kitartanak valamelyik oldalon, azok is belemerülnek a relativizálás mocsarába, próbálva megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, mindenféle elvek, ideológiák, izmusok nevében.

Ha kikérnénk az ország minden lakosának véleményét az elit általános felelősségéről, akkor szerintem kétféle válasz borítékolható előre: egyetértő, és a felelősséget csak az egyik oldalra hárító ("rohadtkomcsik","rohadtlibsik","hülyeorbán"). De ami az elitváltás kérdését illeti, a válasz valószínűleg az lenne, hogy jó lenne, csak hát nincs alternatíva.

Én úgy gondolom, hogy az elitváltás kérdése önmagában nézve értelmetlen, szerintem ezzel az erővel az egész országot kéne leváltani, mondjuk svájciakkal, vagy más, "normális" állam polgáraival.



Írtam már, hogy szerintem az ország jelenlegi állapota az ország minden lakosának köszönhető. A társadalomalakító hatástól függően különböző mértében, de mind osztozunk a felelősségen. Lehet mondani, hogy "én nem erre szavaztam", de a mindennapi életben a morális szempontokhoz való hozzáállásunk sokkal nagyobb mértékben alakítja környezetünket, mint azt az ember valóban átérezné. Tudjuk, tudjuk, de nem érezzük igazán.

A fizikában a folyadékok és gázok viselkedését az azokat alkotó részecskék viselkedése alapján vizsgálják; szerintem ez a megközelítés használható a tömegek és szervezetek viselkedésének megértésére is.

Az ember/részecskék alapállapotban nem bírnak önálló, a teljes rendszer sorsáért érzett  felelősséggel, ők csak alakulnak, ahogy a környezetük alakítja őket, miközben ők is alakítják környezetüket.

Régebben említettem már, hogy szerintem Hitlert is a "történelem" választotta ki a szerepére. Igen, tudom, akár szándékosan alakíthatták úgy, hogy ő kerüljön oda, de az ezt mozgató "emberi" hatalmak is magasabb rendező elv alapján működnek, s így a feltevés nem mond ellent soraimnak. S ha ő nem lett volna, akkor lett volna helyette más.

Akadémiai feltevés csupán, de az emberi társadalom bonyolult és összetett rendszerére a folyadékok/gázok elméletét legalább áttételesen kivetítve sok dolgot megérhetünk, ha jósolni azért nem is fogunk tudni belőle. Senki sem gondolja ugyan magáról, hogy egy öntudatlan részecske csupán, de sokszor úgy tűnik, hogy egyesek a többi embert csak érzések és értelmes gondolatok nélküli bójáknak tekintik az élet országútján, hogy képzavarral éljek - mindnyájunk világának központja saját magunk vagyunk. Egy lépés kell csak továbbgondolni.

Gyakran eszembe jut, hogy az egyébként mélyen anticionista - s nem pedig antiszemita - Tomcat vajon jelenlegi habitusával, a jelenlegi környezetben mit csinálna ma, ha zsidónak született volna? Persze, ha a nagymamámnak áramszedője lett volna, akkor meg villamos lett volna - de ettől függetlenül, a kérdés érdekes lehet: mi a lényeg, az ember maga, vagy a rendszer körülötte? Ha volna rá lehetőség, hogy nyomok egy pause-t a szimulációban, és egy alkotóelemet átteszek minden jelenlegi tulajdonságával együtt a rendszer egy más részére...?

Az emberek az említett személytelen rendszerekben pontosan ugyanolyanok, mint Te vagy én. Az, hogy adott helyzetben hogyan viselkedünk, az akkor derül ki, amikor ugyanabba a helyzetbe kerülünk, semmikor máskor. Az "ugyanaz a helyzet" fogalmába beletartozik minden körülmény, amiben az adott egyed felnőtt, szocializálódott, valamint egy egyedi megkülönböztető alkotórész is, a genetikai öröksége.

Bizonyára sokan tapasztaltuk már, hogy jó kollégából egy szar szemétláda főnök lett az évek során. Nagyobb lett a felelősség, a képességei nem fejlődödtek, a nyomás nőtt, lemondani senki nem szokott ezért, így maradt a szar lefelé tolása. Egyszerűen vannak, akik nem valók erre. Azok között is, akik most ott vannak, és azok között is, akik a helyükre kerülnének.

A politika sokkal inkább ember- és erkölcspróbáló, mint egy sima céges hierarchiában előre haladás. És az embereket nem az különbözteti meg, hogy milyenek ebben vagy abban a pillanatban, éppen most, hanem, hogy amikor végighaladnak ezeket a hatásokon, akkor hogyan reagálnak.

Téves elképzelésnek tartom, ha valaki azt gondolja, a kezdő köztisztviselő, politikus (tanár, stb.) nem lelkesen, világmegváltó szándékkal indul neki a pályának. MINDENKI, aki kicsit is örömmel választotta az útját, úgy képzelte, hogy ő majd ezt, meg azt tesz. Téves elképzelés az, hogy én, vagy Te alapban jobb lennél az ő helyében. Lehet, hogy jobbak lennénk, de közel sem biztosan.

(Elképzelhető, hogy létezik ebben az országban akkora mennyiségben Gandhi teljes értékű reinkarnációja, hogy kitesznek egy parlamentre valót, és még a teljes főtisztviselői gárdát pluszban. De a realitása annak, hogy ezek a körülmények így, ebben a formában összejöjjenek, nagyon csekély.)

Ahogy bekerülsz egy rendszerbe, a rendszer szabályai rögtön rád is vonatkoznak. Csak a rendszer keretein belül van lehetőséged mozogni. A rendszert megpróbálhatod megváltoztatni úgy, hogy kívülről indulsz neki, lelkesedéssel, reformdühvel, vezetőként egyből, de akkor maga a rendszer fog ellenállni. A rendszerek tele vannak jó szándékú emberekkel, akik pillanatok alatt vérengző idiótákká válnak, amint nekik kellene valamin változtatniuk, vagy tőlük vennének el valamit. Ez talán az ember alapvető ösztöne, hogy először magáról, aztán szűk környzetéről gondoskodjon.

Ne legyen igazam. De ha nem így lenne, akkor a vasutasok nem a szárnyvonalak bezárása ellen tüntetnének, a motorosok nem az adócsökkentés miatt, a jobboldal nem Gyurcsány lemondásáért, hanem konkrét, értelmes célokért, egy konkrét ügyben a pazarlás megakadályozásáért, értelmetlen döntések ellen, a lehúzó cégek szabadrablása ellen (pl. parkolási társaságok), illetve az ezt lehetővé tévő önkormányzatok ellen. Akkor egyszerűen nem lehetne megcsinálni velünk azt, amit megcsinálnak. És akkor nem is ilyen politikusaink lennének - mert bármilyen hülyén is hangzik, mi neveljük őket.

Ezért igazából nem látom azt - és szerintem a történelem is a meglátásomat igazolja - hogy egy váltás után azok, akik a helyükre kerülnek, jobbak lennének. Nem a személyekkel van a baj, magát a rendszert kell megváltoztatni. Egy dologban vagyok biztos - ezt csak kívülről jött, új, és sokak által elfogadott szereplő képes - egyátalán akarja  - végigvinni.