Az állatoknál gyorsabb az evolúció, kéremszépen!

Holnapután próbáljátok meg a kést-villát.

Nem merném, mert vadászni is szokott ránk. Áll az ajtó melletti kanapé mögött, vadul csapkodva a farkával, lelapulva, és ha bejössz, akkor úgy csinál, mintha neked ugrana, csak az utolsó 5 cm-en áll meg. Meg harapni is szokott. Ha még kés is van nála... :)

Nem normális, hanem aranyos. Ritka szép macska, és ez a hosszú bunda nagyon jól áll neki.

Kiscicái nincsenek? Érdekelne...

Igen, a macskás posztom képén is ilyen volt (de nem Ő).

Nem volt még párosítva, nagyon fiatal, 1.6 éves, az állatorvos azt mondta, csak 2-2.5 éves kora után fedeztessük. Maine Coon, de nincs papírja - pária szegény a tenyésztők szemében. B:o) Ajándékba kaptuk már felnőtt korában.

Szó volt róla, hogy veszünk egy párt mellé, de a mostani szabadnak született, kijár az erdőbe. Ezt meg a tenyésztők nem vállalják be - nem adnak el egy cicát másik szabadon kiránduló mellé, mert ha valami baja van, vissza kell venniük (ez benne van a szerződésben).

Azért hozzá kell tenni, hogy 100.000 Ft a törzskönyves példány (tenyésztésre más szerződést kell kötni, akkor 1000 euro), de baromi jól néznek ki, ott és akkor egy kis vörös kandúrért majdnem felbontottam a tartalékot, annyira szép volt.

Teljesen olyan mint egy hiúz, még a pamacs is megvan a fülükön. Kéz alatt 40.000 Ft körül szokott lenni az áruk.

Majd ha eljön az ideje, megpróbálunk úgy kandúrt szerezni, hogy annak a gazdáját ne érdekelje a pedigré.

Itt érdemes egyébként megnézni, milyenek a fajta királyai és királynői :) :

invitel.hu/charmant/index_hun.html

Amerikában ilyen kandúr 14 kilós is volt már, és 130 centi hosszú farokkal, ez volt a rekord. A legnagyobb macskafajta. A mienk 5.5-6 kilós, és még bőven növésben van, a teste 60 centi farok nélkül, a kandúrok még nagyobbak. Remélem nem lövi ki a vadász majd az új helyen. :(

De azt tudni kell, nem kifejezetten ölmacska, nem félénk, inkább óvatos, és nagyon kiváncsi, meg eléggé akaratos és bosszúálló is.

Ha felbosszantom, odajön, felmér, hogy hol harapjon belém, és nekem ugrik. Én jól szórakozom rajta, meg nem zavarnak a karmolások, harapások, de egy gyereknek ijesztő lehet. A párom tart is tőle. (o:

Kiváncsi leszek, a kutyával hogy lesz majd...

Amíg a németjuhász felnő, addig a macska lesz az úr(hölgy) sztem. :D

A jobb oldali képen lévő kis oroszlánkirály a kedvencem a Charmant-nál:

invitel.hu/charmant/par.jpg

teljesen normális, volt jópár cicusunk és mind alkalmazta ezt a technikát. na jó, nem minden kajáláskor, de elég gyakran:)

Lehet, hogy ugyanaz a fogás, mint amelyik az aranyhal akváriumból való kihalászása esetén alkalmazható. Asszem halunk nem lesz. :)

Nekem az előző cicám is kézzel evett, meg a mostani is. Jól nevelt állatok ezek, kérem. Méghogy a macskának nincs egyénisége, hah! :)

Hát az van neki nagyon. :/ :D

Nem vagyok macskamániás, de ezek jófej manyekoknak néznek ki.

Na lehet, hogy inkább macskákról kéne írnom. (o:

Hű, azt nem tudtam, hogy fajtiszta és ilyen drága...

Cirmi, akiről már írtam (ő volt az, akinek védelmében még macskaölésre is vetemedtem) nézett ki hasonlóan, de nem volt ennyire szép. Az átlagnál minimálisan nagyobb, normál fehérhasú cirmos volt, de ilyen, barnás árnyalattal és a rendes macskához képest dupla hosszú szőrrel, vastag-szőrös farokkal. De az anyja egy kommersz szürkés cirmos volt, és az alomban is ő egyedül volt ilyen borzas-hosszúszőrű, a testvérei nem. Sőt, egyetlen kölyke sem lett ilyen.

Mindenesetre 100 vagy 40 ezrem macskára nincs (helyesebben: másra sincs...). Ugrott a dolog...

Hát szerintem kell a fenének a pedigré, csomó olyan van, amelyik papír nélkül dettó ugyanez. "Maine coon jellegű"-t kell keresni, a mienk is második generációs törzskönyv nélküli, ennek a kölykei is azok lesznek, "sima macskák" :/ :) . Remélem majd nekünk is sikerül összehozni neki egy fajtabelivel a párosodást, a papír hiánya miatt nem egyszerű.

Na, ez is egy furcsa dolog, mert a mienk előző gazdája egy anyamacskát kapott ingyen, s terhesen a tenyésztőtől - ilyet se hallottam még.

Megmutatta a törzskönyvet is, de nem adta oda - most nem tudom, hogy azért, hogy ne lehessen tovább tenyészteni, vagy valami más susmus van, de van egy rossz hírű, elég furcsa hölgy, akit kitiltottak a kiállításokról, és a tenyésztők is kiutálták - lehet, hogy ő volt az illető.

Hát ha tényleg vemhesen adta oda, akkor no comment...

Amikor megellett az anya, már a mienk előző gazdájánál, az egyik, a kölykök iránt érdeklődőnek ő tetszett meg, így a mi cicánk gazdája azt adta oda, és az egyik kölyköt megtartotta. Ez a kölyök lett aztán a mienk. Én már fél éves korában láthattam először, azt hittem, egy 5 éves kifejlett kandúr.

Érdekes színei vannak,a pofája cirmos, de van egy hatalmas fehér mellénye, kifejezetten hosszú szőrrel. 4 fehér tappancs, viszont maga a macska nem cirmos, hanem valamiféle nagyrészt cirmosszürke-kevésbé vörhenyes-márványos színe van.

Anyáméknál volt egy kis kóbor macskahölgy, amit éveken keresztül etettek. Az valószínűleg egy házicirmos-maine keverék lehetett, csak valahogy rosszul jött ki, mert a szőre teljesen összevissza állt, kicsi teste volt, viszont maine méretű farka. És baromira dumás volt, anyuékat ezzel nyerte meg. Szabályosan beszélgetett velük, this was the beginning of a beautiful friendship. (o:

Évekkel azelőtt lehetett látni egy óriás maine kandúrt a környéken, talán annak egy leszármazottja volt. Őt sem lehetett megsimogatni, csak ő dörgölődzhetett az emberhez, ezért is gondolom hogy fajtajelleg az, hogy mufurc. Felnevelt pár generációt, aztán eltűnt. A kölykein már egyre kevésbé látszott az amerikai óriás jellege, az utolsó széria már teljesen házimacska volt.

Cirminek lehet, hogy valami sokadgenerációs visszaütése lehetett a külleme: az amúgy cirmos jellegű szőrében a barnás-vörhenyes árnyalat nagyon határozott volt (a sima cirmos házimacska nélkülözi a meleg színeket, az szürke), és a cirmossága is ilyen jellegű, elmosódottabb volt. Viszont nagyon barátságos, egyben részben kutyaszerű természete volt (területet védett nálam is, volt, hogy rátámadt az áttévedő boxerre, ráadásul sikerrel). Teljesen közvetlenül viselkedett velem (botot, evezőt, bármit vihettem magammal, egyformán odajött-hízelgett), sőt, a testi fenyítés miatt se haragudott meg. Halpucolás közben ugyanis joga volt jelen lenni, de rendszeresen a fejére kellett koppantanom a kés nyelével, amikor annyira odapofátlankodott, hogy már-már macskát pucoltam... Ilyenkor egy kokitól 20 centit hátrált, majd lassan megint előresettenkedett. Mihelyst az uszonyokat, kopoltyút, miegyebet megkapta, akkor már megnyugodott, persze, de nemegyszer olyan mohó volt, hogy két-három koki-ciklus is végbement amíg lepikkelyeztem a halat...

Ez jópofa jelenet lehetett! :D Kiment Veled a csónakon is?

Hát, ő kifejezetten rosszul veszi a fejbekólintást, s nagyon gonoszul tud nézni. Egyik régi kollegám arcán láttam egyszer hasonló arckifejezést nem mondom meg miért. :D

A területvédésről van egy jó sztori, vettünk neki használtan egy macskaházat (feleslegesen), és annak a tulaja lakótelepen lakott, két macskával. És mindennap levitte őket délután, este pedig fel. És az volt az érdekes, hogy a két macska összedolgozott a kutyák ellen, együtt estek nekik, ha vegzálta őket valamelyik. Legalábbis ezt mesélte. :) Mindenesetre, egy kellően elszánt macska ha szembefordul a kutyával, akkor legalábbis nagyon meglepheti, s ha tényleg élet-halál harcot akar, akkor a kutya is rosszul járhat, amíg végez a macskával.

Apámnak volt egy Ágota nevű macskája gyerekkorában, ami nagyon jóban volt a család kutyájával, egy kuvasszal. Egyszer Ágota elszökött, és csak sokára jött haza. A kuvasz barátkozni akart vele úgy mint régen, Ágota viszont már nem így gondolta a dolgot, ráugrott a kuvasz fejére, és a két hátsó lábával kapart az arcán. Apu még le tudta venni róla, mielőtt kikaparta volna a szemét. Azért ez elég nagy stressz lehet egy kutyának, mert tényleg szemét módon verekednek.

Tegnap ki kellett szednem a szeméből egy darab vakolatot, legközelebb jobban felkészülők erre, csak sajnos a karközépig érő vastag barkácsbőrkesztyűben ilyen finom műtéteket nehéz végrehajtani egy 180 fokra tátott szájjal hangtalanul üvöltő, 20 körömmel kapaszkodó, és zsákmányt ejtett krokodilként forgó macskán.

Azt még nem is tudom, a féreghajtót hogy fogom neki beadni. Az orvos megmutatta, hogy fogjam le, de ott nála be volt tojva, és lapult, otthon meg már ahogy megfogtam szemből a koponyateteje felett a tarkóját előről, már átment Rambóba. :/

James Herriot (állatorovos) könyveit nem olvastad? Melegen ajánlom. A macskát be kell göngyölni, ha efféle erőszakot akarsz alkalmazni:: egy ócska lepedő megteszi. Akkor csak a feje áll ki, és a karmaival nincs probléma. Aztán ahogy fúj és kaffog, egy csipesszel betolod a pofiba a féreghajtót.

A horgászháznál nincsenek oldalkerítések (mert ez közvetlen vízparti, és csak az út felé kerített). Csak egy tujasor a szomszéd felé. A negyedik szomszéd szélesfejű félboxere (talán félpitbull a túloldalról, ijesztő feje volt) átsederedett a tujasor végénél, amikor Cirmi a teraszon a lábam mellett feküdt. Abban a pillanatban felpattant, és mély hangon hörögni kezdett. Én nem mozdultam, a kutya így nem vett észre. Cirmi a nagy szőrét duplára borzolva ringó léptekkel, végig vadul fújva a kutyához masírozott, majd mintegy 2 méterről hörögve, hihetetlen gyorsasággal támadott. Egy testcsellel elment a felé forduló kutya mellett, és hátulról felugrott a rövidszőrű eb oldalára - és mind a négy mancsával tépni kezdte, de úgy, hogy kapásból bőven csorogni kezdett a vér. A kutya ekkor felvonítva megpróbált szembefordulni, de ezzel csak azt érte el, hogy Cirmi a pofáját is kidekoálta, hajszálnyival hibázva el a szemét. Mivel a kutya nem érezte magát hazai terepen, futóra vette a dolgot, hiába volt sokkal nagyobb. Cirmi meg feltartott-felborzolt vastag farokkal, hangosan és baromi elégedetten dorombolva jött vissza: a pofájára volt írva, hogy "nézd, elzavartam a rohadékot!"