Talán törvényszerű, hogy egy középen álló társaságban a választóvonal, amely a különféle  nézeteket szétválasztja, élesebben jelen van, míg az egyik vagy másik nézetet vallók között az egyetértés szinte teljes lehet (ami persze nem igaz, de főleg személyes okokból), s emiatt a szélekhez közelállók csoportként sokkal erősebbek, mint a középen megmaradni próbálók.

A középnek megfelelni akarás eredményezheti a középtől távolabb álló véleményekkel kapcsolatos türelmetlenséget is, az elitista küldetéstudatról nem is beszélve, ami viszont mindenhol megtalálható. És persze, általában a közép mindig az egyénben van, egyenként, mint etalon. Mindenki tudja, hogy a másiknak hogyan kéne gondolkodnia, hogyan kéne viselkednie.

A nagy kérdés szerintem az, hogy ki mennyire hajlandó elfogadni a másik véleményét, anélkül, hogy annak személyét minősítené, besértődne, és felcimkézne. Az utóbbi technika segít bezárni világunkat a nekünk nem tetsző irány felől.

Úgy gondolom, középen csak az képes huzamosabb ideig megmaradni, aki képes megfelelően kezelni a fent említett éles, szemmel látható határvonalat, és a hozzá közelálló, de másképp gondolkodó személyeket.

Mindenesetre, kezdem sejteni, hogy egy párt magja hogyan működik - amikor a nem feltétlenül teljes egyetértés ellenére az egység megmarad, a szövetség nyújtotta előnyök miatt. Forrnak az érzelmek, ütköznek a vélemények, hatalmas nyomás alatt, de a hatalomvágy nyomása egybetartja a magot. És ennek, valószínűleg így kell lennie, hiszen értelmes emberek is képesek hülyeségeken órákat vitatkozni, megutálni egymást, és totálisan elutasítani a másik személyét is. Nem vagyunk egyformák, s a magot csak a közös, jól felfogott érdek tarthatja egyben.