Azt, hogy hogyan kéne szavazni, azt már szerteszét vitáztuk pro- és kontra a blogszférában. Úgy tűnik, mindenki tudja, hogy miért szavaz majd úgy, ahogy szavaz.

Most már csak az egyik forgatókönyv szerinti lehetséges következmények érdekelnének - amikor az igenek győznek, erről kevés szó esett eddig.

Gyurcsány Ferenc - egyébként szerintem teljes joggal - közölte, hogy mivel az Alkotmánybíróság nem költségvetési kérdésként engedte népszavazásra bocsátani a kérdéseket (mivel népszavazást költségvetési kérdésekről nem lehet kiírni), a népszavazás eredménye nem fogja befolyásolni a költségvetést - azaz, egy vasat sem költenek majd a kieső összegek pótlására.

Köznyelvve lefordítva: "Ugráltok, kisköcsögök? Akkor egyétek meg, amit főztetek. Népakarat, muhaha!".

Most vonatkoztassunk el ettől a mélységesen sértődött cinizmustól - tisztában vagyok vele, hogy ők vonták ki a díjak bevezetése előtt az összegeket, tudom, hogy a vizitdíj bevezetése után csökkent beteglétszám csökkentette a TB-fejkvóták összegét is az intézményekben, tehát összességében hazugság az, hogy több pénz jutott az intézményeknek.

De, mi lesz ennek a következménye a politikára?

A legvalószínűbb forgatókönyv az lesz, hogy a kórházak tönkremennek, így eladják őket, és ennek politikai terhét az ellenzékre, illetve annak népszavazására hárítják.
Ezzel ők mindenképpen jól járnak.

De mi lesz a választáskor? Mennyire rövid az emberek emlékezete? Mit fognak elhinni, kinek? Sikeresen tudja majd a Fidesz visszahárítani a felelősséget a kórházak tönkremenetele miatt? Abban biztos vagyok, hogy a koalíció teljes propagandagépezete a népszavazást fogja felelőssé tenni minden egészségügyi és oktatási finanszírozási problémákért.

Másrészt, a kormánynak választások előtt nem ártana némileg pozitív képet festenie 8 éves ténykedéséről. Most, a 6. évnél ez még nem igazán jött össze. Ha a választás előtt 1-2 éven belül bezárják a kórházakat, és eladják az épületeket, egyetemek mennek tönkre, akkor nem igazán tudom, milyen pozitívumokat tud majd kidomborítani?

Osztogatni fognak az utolsó évben, az biztos. De mit érnek el vele, ha közben az egészségügybe, oktatásba meg juszt se nyomnak pénzt, hogy az ellenzéken tartsák a felelősség terhét?

Úgy érzem, a koalíció döntését inkább a sértettség, semmint a politikai bölcsesség befolyásolta.

Update: most látom, Worluk is írt már a dologról, bár más megközelítésben.