Egy filmes Canon EOS 300-assal kezdtem sok évvel ezelőtt, a kitben hozzáadott 28-80mm-es objektívvel, és egy 70-300mm-es Sigma-val. A technikához nem nagyon volt türelmem, maga a téma érdekelt, emiatt igen drága mulatság volt számomra a filmes korszak. Alapvetően turistafotósként fényképeztem, és mivel mindig másokkal mentem, így idő sem volt az igazán jó helyzetek megkereséséhez, az "alkotáshoz". Ezek még csak a próbálkozás évei voltak, kb. 10 éve.

Hamarosan digitálisra váltottam, egy Canon PowerShot G2-est vettem, mely kora etalonja volt a tesztekben, mindig ahhoz hasonlították a többi gépet. Megvan még most is egy ismerősöm birtokában, még most is szépen működik. Nagyméretű kompakt gép, és a kompakt kategória akkori csúcsát képviselte tudásában.

Motoros korszakomban egy kisebb gépre volt szükségem, így lett egy aprócska Sony W-17-es, a minikompakt minden hátrányával. Bár kicsi, és mindig nálam lehet, de szinte semmit nem tudtam vele úgy lefényképezni, ahogy szerettem volna. Viszont legalább mindig nálam lehetett. Kb. fél éve másik, komolyabb gép után néztem.

Cserélhető objektívest nem akartam, mert a jobb objektívek kb. a kompakt gépek árában vannak - de a kategória képességeit igen. A Sony R1 felé kacsingattam sokáig, a nagyméretű érzékelője, és az etalon Carl Zeiss 28-120mm-es objektívje miatt - de makrófotózásra, ami az egyik kedvenc témám, nem volt igazán alkalmas, és számomra túl drága is volt - még használtan is 120.000 Ft körül lehet kapni, új ára 260.000 volt (igaz, a G2-é is annyi a maga idejében, csak hát akkor volt erre pénzem), és 180.000 Ft-os ár körül futott ki.

Baráti körömben van Fujifilm S6500, S9500, és s9600, így volt alkalmam megismerni testközelből a Fujifilm bridge gépeit. Így egy S9500-asra vártam, hogy 100.000 Ft alá menjen.

És akkor, 2008 elején megjelent a Fujifilm S100FS, de az már egy következő poszt témája.