2008.05.25. 12:03 |
phaidros
|
Vegyünk két embert, egy zenészt és egy teljesen botfülűt, akik egy zenedarabot hallgatnak. A botfülű nyíltan bevallja: "Hallom a különálló hangokat, de nem hallom a dallamot." A zenész arról biztosítja a másikat, hogy az egyes hangokon túl ő hall valami sokkal fontosabbat is - magát a dallamot. Mármost mi is az a "dallam", amit a zenész hall? Magukat a hangokat (hanghullámokat), amelyeket általában tisztán fizikai értelemben valóságosnak tekintenek, ugyanúgy hallja a zenész és a botfülű. De mi a helyzet magával a dallammal? Valóságos, vagy csak a tudatban, a képzeletben létezik? Elég furcsa kérdés! Úgy vélem, félrevezető lenne azt mondani, hogy a dallam csak a képzeletben létezik; a zenész, aki hallja, nem pusztán képzelődik. Számára a hallott dallam nagyon is valóságos. Bár meglehet, inkább a tudatban létezőnek kellene mondanom, ez nagyon bonyolult kérdés, amire hirtelenjében nem tudom a választ. Akárhogy is, nem hiszem, hogy sokan kifogásolnák, ha a dallamokat valóságosnak nevezem.
Raymond Smullyan: A tao hallgat (Typotex, A logika világa sorozat)
kommentek