Egyiket sem!

Örök nyugalomra tért korunk egyik igen figyelemre méltó szabadságharcosa, Aaron Russo filmrendező.

Magyarország és az Egyesült Államok talán a világ a két legjobban eladósodott állama. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, eladósodottságunknak közös gyökerei vannak. Éppen ezért végzetes tévedés lenne, ha mellőznénk odafigyelni a történésekre máshol is.

Aaron Russo az a szabadságot tisztelő ember, aki nemet tudott mondani a globális elitnek és az elitek klubja helyett az igazság keresését választotta.

...

A kommunista kísérletből éppen kiszabaduló népek számára nem kicsi gondot okoz annak a helyzetnek a felismerése, hogy a szabadulás helyett egy újabb szolgaságba kerültek.

Az egyén ésszerűségéről a közgazdászok azzal az egyszerű felvetéssel érvelnek, melyet David Friedman a következőképpen összegez: Az egyéneknek elfogadhatóan egyszerű célkitűzésekkel rendelkeznek és arra hajlanak, hogy a helyes utat válasszák annak elérése érdekében. Habár ez a felvetés meglehetősen nyilvánvalóan hamis (sok egyén rendelkezik komplex célkitűzésekkel, és mégis sokan az ő saját céljaik elérésén fáradozva látványosan elszúrja azt), rendkívül fontos megjósolni a csoportok viselkedését és megmagyarázni a társadalmi intézményesüléseket. Ténylegesen egy másik elméletet sem ismerek a politikai bölcsészet világából és a társadalomtudományokból, mely közel áll a neoklasszikus közgazdaságtan magyarázathoz és ugyanúgy élne az egyszerű jóslat erejével. A neoklasszikus közgazdaságtan olyan a társadalomtudományoknak, mint az evolúciós elmélet a biológiának, nem meglepően, adva lévén mindkét elméletnek a strukturális hasonlósága, a non-apologetikus leegyszerűsítés és az ebből fakadó erő az, amely a komplex rend kialakulását egy igen nagyszámú, fölöttébb egyszerű és túlnyomóan azonos összetevő részekből kívánná összerakni. Az egyéni és csoportos ésszerűségről az én kedvenc példám David Friedman - “The Economics of War” című - cikkéből származik.

Kmark írta a következőt, gondoltuk megér egy posztot - változtatás nélkül másolom ide.

Előbb azonban egy megjegyzést fűznék hozzá, mivel itt mindig visszatérő téma a magántulajdonú jegybank, amin persze mindenki felhúzza a szemöldökét. Persze, a jegybank tulajdonosa az állam, de jure. Azonban, a FED 12 magánbankból áll, melyet az USA alkotmányát megkerülve hoztak létre. Az  EU jegybankja pedig 90%-ban dollár alapú tartalékot kell hogy tartson. A jegybankok független döntéseket hoznak - ez csak azt jelenti, hogy a tulajdonos államtól független döntéseket.

"Csak pár, szinte perverz gondolatot szeretnék a korábbiakhoz hozzáfűzni, kis mértékben leegyszerüsített képletekkel.

Engem az kezdett el érdekelni, mikor elkezdtem a tőzsdével foglalkozni, hogy miért figyel mindenki annyira pánikszerűen a FED, az EKB és más jegybank kamatdöntéseire.

Gusztustalan nagy szerencsének nevezte a jegybankelnök, hogy 2001 és 2006 között nem következett be egy olyan gazdasági válság Magyarországon, mint Latin-Amerika több országában.

Simor András szerint ettől hazánk uniós csatlakozása mentette meg az országot. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara által szervezett üzleti fórumon azt mondta: a költségvetési hiány csökkentéséhez és szinten tartásához további szerkezeti reformokra van szükség. Az eurót szerinte 2012 előtt nem lehet bevezetni hazánkban - akkor is csak nagy áldozatok árán.

Mondja már, meg vajon miért lenne ez igaz?! Vagy csak mert a független jegybankelnök mond valamit akkor az a csőcseléknek rögtön el is kell hinni?!

Siralmas amikor a függetlennek nevezett jegybank is ilyen alattomos módon politizál.

Vajon Lantos úr látta ezt?

És ezt így hogy? Akkor most az USA-ban még az itteni helyzetnél is nagyobb a náci veszély?

Ez megérne egy vezércikket az összes mértékadó lap oldalán, sok-sok publicisztikával.

(Természetesen nem feltételezem, hogy csúnya manipulációról és tudatos hisztériakeltésről van szó, biztos vagyok benne, hogy Lantos úr nem látta még ezt a képet, amint tudomást szerez róla, megteszi a szükséges intézkedéseket.)

Az Egészségügyi Minisztérium kabinetfőnöke egy egészségpénztár vezetőjével üzletel, írta az Index. Természetesen sem összeférhetetlenség nincs, se előnyös helyzetbe nem kerül az egészségpénztár a kapcsolat által.

Az ezen a híren felháborodókat megnyugtatnám: a politkusok, az állami szervek vezetői összejárnak, barátkoznak gazdasági társaságok tulajdonosaival. Ezt megakadályozni sem lehet, és értelmetlen is lenne, hiszen ezek a kapcsolatok nem feltétlenül úgy alakulnak ki, hogy a cégvezető küld 1 üveg pezsgőt a minisztériumi ügyintézőnek.

Ez alapján megítélni az egészségügyi reform jó irányba haladását semmiképpen nem célravezető, bár persze sejtésekre adhat okot, de nem ez a fő probléma.

A Zsanett-ügy legújabb fejleményei kapcsán kicsit belemetszenék az igazságszolgáltatás "habtestébe". Magával az üggyel kapcsolatban nem szeretnék állást foglalni, kizárólag a rendszer szempontjából nézném a dolgot.

Úgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatás, mint olyan, nem létezik. Az igazságot valóban a napvilágra hozó salamoni döntésekhez (Királyok I. könyve, 03 fejezet - a salamoni ítéletnél), salamoni hatalom is kellene, abból viszont, azt hiszem, egyikünk sem kér. Van ellenben jogszolgáltatás.

A jogszolgáltatás lényege az lenne, hogy az ügyben NEM érdekelt feleket mint az ügy felderítőit és bíráit nem befolyásolhatja semmi, csak az eljárás menetét szabályozó jogszabályok, és kizárólag a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönthetnek.

A döntésük több szinten megtámadható - persze arra semmi garancia, hogy valóban megalapozott ítélet születik, lásd pl. a Táncos-ügy furcsaságait. Utóbbiban nagyon fontos szerepe van az embernek, jelen esetben a bírónak, akinek mérlegelési lehetősége is van.

A Zsanett-ügy kétségkívül bonyolult eset. Egy ember szava áll szemben az állami rendfentartó szervek 5 tagjának szavával. Alapesetben is egy rendőr szava mindig többet nyom a latban, mint egyszem állampolgáré. S ezt a rendőrök is tudják.