Egyiket sem!

Sokszor használtam már ezt a szót a blogomon. Most találtam egy blogbejegyzést, ami tökéletesen írja le, hogy mi a bajom ezzel a mentalitással.

"De milyen a liberális önképe saját magáról?

Nyitott, kritikus, szabad, toleráns, embertársai iránt szolidáris, stb. És így van ez? Természetesen így. Ha mindezt liberális embertársával szemben kell érvényesítenie."

Érdemes elolvasni.

Egy kollegám mesélt most ebéd közben a Fordulópont c. könyvből egy érdekes részt (a könyv nekem is megvan csak még nem tudtam belekezdeni).

A lényeg, hogy (ha jól emlékszem) teológia-hallgatókkal csináltak egy olyan kísérletet, hogy át kellett menniük az egyetem másik épületébe, és ott sürgősen elintézni valamit. Egy folyosón kellett átmenni, és a folyosón egy hajléktalan feküdt. És a teológusok többsége simán átlépte ezt az embert, csak néhányan álltak meg.

A végkövetkeztetés valami olyasmi volt, hogy mindenki lehet jó, de a küldetéstudat felülírja az alapvető emberi dolgokat, pl. hogy megnézze, él-e, jól van-e, stb.

Hangsúlyozom, nem olvastam még a könyvet, és ez másodkézből lett elmesélve, szóval ne cseszegessen senki hogy nem is így, nem akkor. :) A lényeg az, hogy ebben azért lehet valami szerintem.

Itt van ez a poszt. Fridi kerek perec közölte, hogy ő nem érti hogy lehet független egy médiamunkás a hatalomtól, de a kommentekben még ezt is meg akarják magyarázni. Nem tudom megérteni, hogy valaki miért érzi szükségét megmagyarázni ezt is, hacsak nem közeli barát, hozzátartozó? Ki nem szarja le, hogy jó újságíró vagy nem, ha éppen kvázi kinyilvánítja, hogy ő nem független a hatalomtól? Az, hogy jó vagy nem, az szubjektív kérdés, a függetlensége viszont objektíven, saját maga által elismerten nincs meg.

Nem tudom, talán van valami mechanizmus az emberben, hogy bizonyos dolgok (pl. politikai oldalhoz való kötődés) az egoja részévé válnak, és ha azt a dolgot támadás éri, akkor erre úgy reagál, mintha személyes támadás érte volna. Az a küldetése, hogy ezt a támadást elhárítsa, mert neki is fáj. Nem is hibáztatható ezért, inkább maga a dolog működése az érdekes.

Terrormédia hasonló tészta.

Kárpótlást követelnek Németországtól a holokauszttúlélők.

Azt hittem, ez már megvolt, de ettől függetlenül, a mai Németországnak, és a mai német adófizetőknek miben áll a felelőssége a 6 évtizeddel ezelőtt nagyapáik által elkövetett bűnökért? Ha már tényleg jogról és főleg igazságról szól a dolog, és nem csak a pénzről?

Vagy csak nekem nagyon torz az erkölcsi érzékem, és teljesen fals a megítélésem, hogy itt a róka sokadik bőrének a lenyúzása folyik?

Egyébként ez az egész kártérítésesdi az antiszemitizmus elleni harc jegyében folyik? Vagy fontosabb a kassza feltöltése? Vajon a megbékélés szavatossági ideje egyszeri összeghez, vagy folyamatosan folyósítandó licenszdíjhoz kötött?

Vajon előkerül-e az antiszemitizmus vádja a német kormánnyal szemben, ha az kitart? Vajon emiatt a poszt miatt előkerül-e az antiszemitizmus vádja a poszt írójával szemben?

A közbeszédben (nem a mainstream médiában, persze) elég régóta téma az elitváltás szükségessége.

Sokak szerint a regnáló politikai elitet egy az egyben el kellene távolítani, mert egyértelmű a közös felelősségük az ország jelenlegi helyzetéért. Egyre többen vannak azok, akik már mindegyik oldalban csalódtak, s akik még kitartanak valamelyik oldalon, azok is belemerülnek a relativizálás mocsarába, próbálva megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, mindenféle elvek, ideológiák, izmusok nevében.

Ha kikérnénk az ország minden lakosának véleményét az elit általános felelősségéről, akkor szerintem kétféle válasz borítékolható előre: egyetértő, és a felelősséget csak az egyik oldalra hárító ("rohadtkomcsik","rohadtlibsik","hülyeorbán"). De ami az elitváltás kérdését illeti, a válasz valószínűleg az lenne, hogy jó lenne, csak hát nincs alternatíva.

Én úgy gondolom, hogy az elitváltás kérdése önmagában nézve értelmetlen, szerintem ezzel az erővel az egész országot kéne leváltani, mondjuk svájciakkal, vagy más, "normális" állam polgáraival.

Molnárgörény blogján olvastam pár blogbejegyzést a cigánysággal, a cigányság problémáival kapcsolatosan. Egy gondolat fogalmazódott meg bennem ezzel kapcsolatban, csak nem tudtam, hogyan lenne jó írni erről. Úgyhogy egyelőre csak felvetés szintjén szólnék a témához.

Alapvetően én úgy látom, hogy a legvadabb liberális sem tagadja, hogy a cigányság helyzetének kezelésével nincs minden rendjén. A pozitív diszkrimináción és a politikai korrektségen kívül azonban mást ők sem szorgalmaznak. A másik fele a dolognak, hogy jelenleg nem sok család - beleértve a vadliberálisokat is - szeretne mondjuk a Leonardo utcába beköltözni, és nem az épület állaga miatt.

Sajnos ez a kérdés politikai fegyver is, mert a tárgyalások egyfajta végtelen ciklusba kerülnek, ahol az egyik oldal állandóan fasisztázik, a szóba jöhető eszközök nagy részét fasiszta módszernek tartva, miközben azon kívül, hogy szeressük egymást gyerekek, nyomjunk beléjük minél több támogatást, és fúj fasiszták, mást nem nagyon tudnak tenni.

Ennek oka szerintem magában a probléma tárgyában rejlik.

Ez a téma egy forró kása, az egyik oldalnak remek politikai fegyver, a másik oldalnak meg forró parázs.

Szóval, arra gondoltam, ebben az egész kusza gombolyagban egyetlen felesleges elem van, a faji elem. Kitűnően alkalmas arra, hogy minden oldal végtelen ciklusba menjen tőle.

Felejtsük el a cigányokat, a faji alapú pozitív diszkriminációt, és a dolgokat szemérmesen takargató politikai korrektséget. Felejtsük el a segélyeket (ne felejtsük el viszont az állam munkahelyteremtő képességét). Felejtsük el mindezeket, ha valami valódi megoldást szeretnénk.

Ha kivesszük ezt az egy elemet a kérdésből, és csupán lecsúszott magyar állampolgárok problémáiról beszélünk, és arról, hogy mit hogyan, nem pedig arról, hogy mit miért nem, akkor juthatunk valamire.

És ha nem gondoljuk azt, hogy ha valaki nem akar, nem tud magáról és családjáról gondoskodni, nem megy el a közmunkára, nem tanul, akkor az állam tehet érte valamit azon kívül, hogy a gyerekeit állami gondozásba veszi. Ezt az egyet le kell szögezni, szerintem.

Update: Konzervatóriumon szintén téma egy ideje.

A Világgazdaság cikke szerint "kiemelkedően magasak Magyarországon a béreket terhelő adók és járulékok, és a legtöbb fejlett országgal ellentétben a családosok sem számíthatnak kedvezményekre. Ezt erősíti meg a Mercer globális személyzeti tanácsadó cég legfrissebb elemzése, amely a világ 32 államában vizsgálta meg a felső és középvezetők, illetve a szakértői beosztásban dolgozók adóterheit. E szerint Belgium és Dánia mellett Magyarország alkalmazza a legsúlyosabb elvonásokat; az egyedülállók esetében hátulról a harmadik, a családosokat alapul véve pedig a legutolsó helyen végzett hazánk."

De ugye azt tudjuk, hogy a családi adózás csak a társadalmi egyenlőtlenségeket szítja, csak erre még a dekandens nyugat nem jött rá.

Forrás: mozgalmar.net

Egy bájos cikk a NOL-ban...

A cikk olvasása közben többször is ránéztem a naptárra, de mindig 2007-et láttam rajta. Ez komoly? Vannak emberek, akik a mindennapokban a magukénak érzik a párt problémáit, és konstruktív javaslatokat tesznek? Lehet, hogy még otthon is rosszul alszik, mert a párt vezetése széthúz? S van olyan újságíró, aki ezt ma, 2007-ben így leírja?

Tutti hogy nem paródia ez a cikk? Nekem komolynak tűnt.