Egyiket sem!

Ezt kaptam ma egy kommentemre válaszul. :D

http://forum.netmania.hu/topicmuta.xyz?topicid=8409

Tudom-tudom, bagoly mondja bagolynak. :(

Érdekes önismereti kísérlet saját érzelmeink kívülről szemlélése. Általában az embert az érzések - főleg a hirtelen feltörők, a nagyon intenzívek - teljesen elborítják, nem is törődik mással abban a pillanatban, így elemzésük is nehézségekbe ütközik.

Pár napja a Váci út-Dagály utca kereszteződésén mentem volna át, a Dagály felől jőve, és Vác felé fordulva a Váci úton. Elég idióta kereszteződés, mert van két párhuzamos szervízút is a Váci út mellett, és léteznek olyan egyedek, amelyek azokra szeretnének befordulni - a Váci út helyett - ezzel feltartva a mögöttük lévőket, akik miatt az a sáv nem tud haladni, amin nekik kéne keresztülvágniuk a manőver befejezéséhez - így a kígyó a saját farkába harap, és mindenkinek a kedves édesanyját természetesen.

Van egy csapat, amely jó pár éve minden szabadidejét arra áldozza, hogy az Illatos útról kimentse és rendbehozza, majd örökbe adja azokat a kutyákat, akikre pillanatnyi rossz állapotuk miatt altatás várna. Vannak nagy sikerek, és szomorú történetek is.

Évekig magánemberként csinálták, majd egyesületet, alapítványt hoztak létre, hogy az 1%-os felajánlásokat is fogadni tudják. Az első felajánlás-csomag, 15 millió Ft tavaly év végén lett volna aktuális, azonban az APEH nem továbbította számukra ezt az összeget.

Az ügy bonyolultságát és kétértelműségét mutatja, hogy első fokon a Lelencnek adott igazat a bíróság, és a késlekedés miatt az APEH saját dolgozói, élén az APEH igazgatójával, gyűjtöttek össze több mint 600.000 Ft-ot a Lelenc megsegítésére.

A Lelenc Kutyamentő Egyesület nem kapja meg a 2007-ben számára ajánlott 1%-ot…
Egyesületünk tulajdonképpen működésképtelenné vált - miközben 60 kutyáról kellene gondoskodnunk. Kutyáink zömében a főváros ebrendészeti telepéről betegen, sérülten, mások közterületen gázoltan kerülnek gondozásunkba.

Nem kaptuk meg a kutyák mentésére fordítható költségek fedezetét: az állampolgárok adójának 1%-nyi felajánlását.
2007-ben, a törvény betűit szó szerint véve – amely szerint, azok a szervezetek jogosultak erre, akiket a bíróság 2005. január 1-jét megelőzőn nyilvántartásba vett -, közokirattal igazoltan 1%-ot gyűjtöttünk.

Az APEH azt közölte, mégsem vagyunk jogosultak a nekünk ajánlott közel 15 millió forintnyi összegre, ugyanis a bíróság azon végzése, amely az egyesület nyilvántartásba vételét rendeli el, csak 2005. január 3-án emelkedett jogerőre, és az APEH szerint ez az a dátum az, amelyet ő figyelembe vesz, és nem azt a közokiratnak minősülő bíróság által kibocsátott nyilvántartásba vételi kivonatot, amely viszont azt igazolta, hogy a bíróság az egyesületet 2004. december 8-án vette nyilvántartásba.

Az APEH elutasító határozatának felülvizsgálatát kérve, bírósághoz fordultunk.
A Bíróság 2007. december 20-án kelt végzésében úgy ítélte meg, hogy egyesületünk jogosult a felajánlott adó 1%-okból származó összegre. Indokolásában arra tért ki, hogy a törvény mindenütt a „nyilvántartásba vétel” időpontját használja, és nem is említi végzés jogerőre emelkedését.

Az APEH az első fokú bíróság végzése ellen fellebbezéssel élt, erre pedig a a Fővárosi Ítélőtábla pedig végzésében az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta és azt ítélte: a Lelenc KME nem jogosult a polgárok adó 1%-nak felajánlásból eredő 15 millió forintra. Indokolásában ugyan leszögezi, anomáliák tapasztalhatók a nyilvántartásba vétel bírói gyakorlata körül, de ez nem jelenti azt, hogy az elsőfokú bíróság helyesen döntött.  Az Ítélőtábla végzése után további jogi út nincs.

A 2008-ban felajánlott 1%-okból származó összeg megérkezése az év végén várható, addig a Lelenc Kutyamentő Egyesület a most gondozásban levő 60 eb ellátását sem látja biztosítva.

Az orvosok a fizetésképtelenné válásunk miatt, nem vállalják az általunk mentett kutyák ellátását, így újabb kutyát befogadni, ellátni pedig végképp nem tudunk.

Arra kérjük az állatbarátokat, állatvédő civil szervezeteket, segítsenek meglévő kutyáink ellátásában, valamint abban, hogy mielőbb jó gazdát találjunk kutyáinknak, valamint kérjük, ha segítségre szoruló kutyát látnak a fővárosban, más, 1%-os támogatásban valóban részesülő állatvédő szervezet közbenjárását kérjék.

Tenner Anna
Lelenc Kutyamentő Egyesület
www.lelenc.hu
06 30 5000 209

Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy szarjon sünt mindennap élete végéig a tisztelt Ítélőtábla, a törvény megszövegezőjével együtt, kollektíve.

A kutyáknak jelenleg még van ennivalójuk, kb. 1 hónapra elegendő, de hely nincs, és az Illatoson sincs. Nagy szükségük lenne ideiglenes befogadókra, és támogatókra, hogy a már kimentett kutyáknak ne kelljen visszakerülni az Illatos útra, illetve a jelenleg ott lévő sérült kutyákra ne várjon az elkerülhetetlen elaltatás.

Bloggertársak, kérlek benneteket, adjátok tovább ezt a hírt, saját oldalaitokon! Már ezzel is nagyon sokat tudnátok segíteni...

U.I: nem látogatottságra hajtok, copyandpaste nyugodtan.

Alapvetően ésszerűségi alapon szoktam megválasztani a járműveimet, nem valószínű, hogy valaha is - ha lenne is rá pénzem - vennék egy 30 milliós kocsit. 30 milliós festményt vagy szobrot valószínűleg igen. Viszont egy 300 milliós (840.000 font) kocsit lehet, hogy mégis megvennék - és nincs ebben  semmi ellentmondás.

A hét végén ment sokadszorra a BBC Prime-on a Top Gears-nak az a része, amelyben egy Bugatti Veyron és egy Cessna 182 versenyez egymással - melyik ér el előbb egy-egy szarvasgombával Olaszországból egy londoni étterembe.

Eltekintve a nyilván nem teljesen reális összehasonlítástól, és a nyilvánvaló rájátszástól, ez a kocsi egy magamfajta technikai ember számára egy igazi művészeti alkotás. Szerintem egy kivételes mérnöki teljesítmény ugyanúgy művészeti produktum, mint egy zenemű.


Két darab 4000 köbcentis V8-as motor egybeépítve dupla W alakban, 4 turbóval - összesen 1000 lóerőt hoztak ki belőle. 405 km/h a végsebessége, leszabályozva, a 0-100 km/h 2.5 sec alatt van meg. A műszerfalon található egy lóerő-mutató is, 130-nál 50-et mutat...

345 km/h-nál kell a 7. fokozatot kapcsolni, ekkor a motor percenként 38.000 liter levegőt szív be. Lepadlózva 12 perc alatt fogyasztja ki a 100 liternyi üzemanyagot, ezalatt 81 km-t tesz meg.

Az előállítása darabonként 5 millió fontba kerül, a két alu-magnézium bajuszkapcsoló együtt 9000 font ebből - egy jól felszerelt Suzuki Swift ára. Azért gyártották le, hogy megmutassák maguknak is, meg másoknak is, hogy képesek rá - gyakorlatilag koncepcióautókat adtak el. Paraméterei ellenére teljesen normálisan használható közúti autóként, ami nem mondható el a másik nagy kedvencemről, a Lamborghini Murcielago-ról. Nem valószínű, hogy ilyen lesz még...

Hacsak nem egy erdei faodúban meditálva töltöttük remeteként az elmúlt pár évet, valószínűleg szembetűnt már a genetikai kutatásokkal kapcsolatos hírek egyre növekvő mennyisége. Korunk hőse, a brittudós élőlényeket klónoz, módosít, s mára már összeállította az ember géntérképét is - számtalan eddig nem (és még jelen pillanatban sem feltétlenül) létező jogi, gazdasági és társadalmi problémát megteremtve.



Egy, a genetikával kapcsolatos jogi problémáról szóló hírre reagált nemrégen Shenpen kolléga; én szeretném egy kicsit más szempontból megközelíteni az egész problémakört.

Ez feldobta a reggelt. :) Forrás: http://jamesbaxteranimation.com/

Vegyünk két embert, egy zenészt és egy teljesen botfülűt, akik egy zenedarabot hallgatnak. A botfülű nyíltan bevallja: "Hallom a különálló hangokat, de nem hallom a dallamot." A zenész arról biztosítja a másikat, hogy az egyes hangokon túl ő hall valami sokkal fontosabbat is - magát a dallamot. Mármost mi is az a "dallam", amit a zenész hall? Magukat a hangokat (hanghullámokat), amelyeket általában tisztán fizikai értelemben valóságosnak tekintenek, ugyanúgy hallja a zenész és a botfülű. De mi a helyzet magával a dallammal? Valóságos, vagy csak a tudatban, a képzeletben létezik? Elég furcsa kérdés! Úgy vélem, félrevezető lenne azt mondani, hogy a dallam csak a képzeletben létezik; a zenész, aki hallja, nem pusztán képzelődik. Számára a hallott dallam nagyon is valóságos. Bár meglehet, inkább a tudatban létezőnek kellene mondanom, ez nagyon bonyolult kérdés, amire hirtelenjében nem tudom a választ. Akárhogy is, nem hiszem, hogy sokan kifogásolnák, ha a dallamokat valóságosnak nevezem.

Raymond Smullyan: A tao hallgat (Typotex, A logika világa sorozat)