Egyiket sem!

Egy nagyon érdekes cikket közölt a Zugügyvéd, érdemes elolvasni.

Bennem csak az a kérdés merül fel, ami szokott: ok, így van, mit lehet tenni? Pl. EU elé vinni az ügyet?

Elhatárolódások megint, bár nem teljesen tiszta, hogy a Fidesz pl. mitől? Nyilván nem a Gárdától. Vagy akkor Wittner Máriától is?

De nevetséges ez az elhatárolódás szó is. Elképzelem, ahogy egy csoport eltávolodik egy tagjától, és tüntetően másfelé néz, még kerítést is húz fel, és így már minden tökre más.

Vagy áll együtt egy csoport, és akkor odamegy hozzájuk egy másik csoport, egyöntetűen rámutat az előző csoport egy tagjára, hogy "az ott közületek nekem nem tetszik, határolódjatok el tőle, különben egybeveszlek titeket azzal, és az milyen rossz lesz Nektek".

Na jó, hülyegyerekek játéka. De vajon a választók is elhatárolódnak a cikkben említett kérdéstől? Vajon győz-e a meglévő általános előítélet felett a Gárda cimkézése, miközben magát a kiváltó problémát nem kezelik, csak szavak szintjén? Mert ha nem, lesz majd itt nagy csodálkozva nézés, hogy hova vezetett a fenenagy politikai korrektség meg elhatárolózósdi.

Amikor majd a választók határolódnak el az ő problémáiktól elhatárolódóktól.

Kell ez nekünk?

Nincs elveszve a haza, egyszerre reinkarnálódott Batthyány és Kossuth is. S még azt is elmondhatjuk, hogy nem engednek a 48-ból. (o:

(Ez állítólag a gazdasági és politikai elitünk.)

Ez a posztom a Konzervatórium blogon jelent meg.

Pár napja az Indexen olvastam a devecseri lomizókról. Azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák őket, de utánaolvastam a dolognak, s elolvastam egy ezzel kapcsolatos véleményt is a Részvételi Demokrácia blogon. A teljes képhez érdemes elolvasni az Indexé mellett a Népszabadság Online cikkét is.

Az első linken említett hagymapucolási példa kapcsán, de az egész konkrét sztoritól elvonatkoztatva felmerült bennem egy kérdés: mit tehet az "egyszeri s egyszerű", "egységsugarú", s ami fontos, nem feltétlenül hátrányos helyzetű állampolgár, ha a rendszer nem kínál valós válaszokat, valós megoldásokat, ellenben keményen elvár, szabályoz, és büntet?

Ezzel a poszttal egy vitát szeretnék nyitni. Nem igazán érdekel a "cigánybűnözés" és "adócsaló vállalkozó" téma, hanem inkább a lehetőségek és átgondolt válaszok. Ez itt mindnyájunk problémája; mindenkinek, aki próbál vállalkozni, próbál megélni, a rendszer ellenére is.

Hogy egy konkrét kijelentést is tegyek: alapvetően az adózási morálra visszavezetni a költségvetési problémákat mindenekelőtt a hatalom demagógiája, attól függetlenül, hogy az adózási morál valóban csapnivaló.

Az állításom alapja: egy olyan cég, amely egy "célzottan" (lásd postabickli (o: ) kiírt közbeszerzés után a sokadik alvállalkozóként a valódi munkát elvégezte és elvégzi. A felette lévő fővállalkozók semmit nem csinálnak, csak lecsípik a maguk X százalékát. S ez a gyakorlat mindennaposnak mondható a közszférában, s kb. 4-5 szintről van szó, lehet számolni az összegeket. Bocs', hogy konkrétat nem írok. (o:

Szóval, mit tehetünk, Európa egyik legszorosabb adóprése alatt, a túlszabályozott Európai Únió polgáraként?

Nem tűntem el, csak most pár napig el vagyok havazva. Amint visszajöttem, mindenkinek válaszolok, csak nem szeretném ezt kutyafuttában megtenni.

Ez egy kis brainstorming lenne a "kibulizott ország" posztsorozat kommentjeitől indíttatva, remélem lesznek kommentek és érdeklődők.

A probléma sokak számára ismert: van jelenleg 5 pártunk, amelyek tevékenyen részt vettek abban a folyamatban, ami az országot a jelenlegi helyzetbe juttatta. Most felejtsük el a felelősségek súlyozását, nem érdekel se jobb- se ballib szitok, s felejtsétek el a gyökereket is, ha megy. Egy új szervezetről lenne szó, ideológia se kell most. A problémamegoldás az érdekes, puszta agymunka. (o: Szóljatok mindenkinek, beszéljétek meg egymással, és ami ötlet van, akármilyen elvetemült is, jöhet! Ha ez a poszt aktív lesz, akkor megpróbálom valamilyen módon mindig felül tartani, és időnként summázni.

Amit ismerünk, az a választási rendszer. Körzetenként 750 kopogató cédula kell, majd az 5%-os küszöböt kell átlépni, mindezt médiaháttér és a sokat emlegetett 3 milliárd Ft nélkül. Ha az egy százalékot sikerül átlépni, az 100 millió Ft-ot jelent évente a szervezetnek, amivel erősíthet a következő 4 évben.

Tudjuk továbbá, hogy az országban szerteszét vannak civil szervezetek, amelyek nem állnak kapcsolatban egymással, amelyek forráshiánnyal küszködnek, és ezt az állapotot a pártok legalábbis nem kívánják megváltoztatni, és akkor még finom voltam. Bővebben a részvételi demokrácia blog írója tudna mesélni.

Van néhány lelkes ember, aki sok munkát fektet ebbe az egészbe. A szerveződések természetéből adódóan ez a néhány ember néhény helyen koncentrálódik, és csak néhány választási körzetben tud aktív lenni.

A feladat a következő:

1. felépíteni egy aktivista hálózatot, amely ingyen dolgozik, hitből, a meglévő civil szervezetek segítségét igénybe véve,
2. aktív gerillamarketinget folytatni, hogy az ismertség meglegyen,
3. az összes körzetben jelöltet indítani,
4. a jelölésnél minden körzetben 750 kopogtatócédulát összegyűjteni,
és legalább az 1%-ot elérni az állami támogatáshoz, de inkább az 5%-ot a parlamentbe kerüléshez.

Nem lehetetlen, hisz semmi sem az, de hogy? Az egyes ötletekhez írjátok oda, hogy 1, 2, 3, vagy 4, lehet jobban szétbontani, és a végén összeszedem egybe. Játéknak jó lesz, aztán lehet, hogy ötlet is lesz.

"A Kossuth Klub sem engedélyezi a Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal tanácskozásának megtartását",

írja az EuroAstra,

"jóllehet egy nappal korábban termet biztosított a civil szervezetek, szakszervezetek, vallásközösségek rendezvényének, azt követően, hogy megtiltották a MÁV Kórházban szombatra tervezett rendezvényüket ­ közölte a Kerekasztal szervezője péntek délután. Simó Endre elmondta, hogy a Kossuth Klub titkárságáról péntek délután telefonhívást kaptak, és tudatták velük, hogy mégsem adnak helyt a Kerekasztal országos tanácskozásának, mert azt „politikai rendezvénynek" minősítették, és a Kossuth Klub közhasznúsági alapszabálya nem teszi lehetővé ilyen összejövetelek befogadását. Arra a kérdésre, hogy miért minősítenek politikainak egy társadalmi rendezvényt, melyet civil szervezetek és szakszervezetek együtt tartanak, azt a választ kapták, hogy a „vezetés" döntött így.. (A Kossuth Klub igazgatója Lugossy Győző.) Írásban nem voltak hajlandók tájékoztatni sem döntésük hátteréről, sem indokairól."

Volt kitől tanulni.